Fülszöveg
Sipos Gyula 1921. február 19-én született Tüske-pusztán; zselici kanászok, pusztai cselédek, napszámosok ivadéka. Kaposvárott jár iskolába, 1939-ben érettségizik. Első verseskötete: Lámpák a ködben (1939, Kaposvár).
1940-ben Budapestre kerül, az egyetem közigazgatási szakára iratkozik be. Az ifjúság politikai harcaiban kezdeményező szerepet vállal, autonóm parasztkollégium megteremtéséért küzd. A Bolyai-, majd Györffy-kollégium vezetőségi tagja, az utóbbinak 1943-tól igazgatója.
Részt vesz az ellenállási mozgalomban, Béki Ernő, Donáth Ferenc, Fehér Lajos munkatársa; a györffysták 1941. november 1-én a Kerepesi úti temetőben Táncsics és Kossuth sírjánál ifjúmunkásokkal, értelmiségiekkel együtt tüntetnek a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért. 1944 szeptemberében Móricz Zsigmond sírjánál letartóztatják, a csendőrnyomozó telepre hurcolják.
1945-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője, a Nemzeti Parasztpárt Intéző Bizottságának tagja. Részt vesz a földosztás...
Tovább
Fülszöveg
Sipos Gyula 1921. február 19-én született Tüske-pusztán; zselici kanászok, pusztai cselédek, napszámosok ivadéka. Kaposvárott jár iskolába, 1939-ben érettségizik. Első verseskötete: Lámpák a ködben (1939, Kaposvár).
1940-ben Budapestre kerül, az egyetem közigazgatási szakára iratkozik be. Az ifjúság politikai harcaiban kezdeményező szerepet vállal, autonóm parasztkollégium megteremtéséért küzd. A Bolyai-, majd Györffy-kollégium vezetőségi tagja, az utóbbinak 1943-tól igazgatója.
Részt vesz az ellenállási mozgalomban, Béki Ernő, Donáth Ferenc, Fehér Lajos munkatársa; a györffysták 1941. november 1-én a Kerepesi úti temetőben Táncsics és Kossuth sírjánál ifjúmunkásokkal, értelmiségiekkel együtt tüntetnek a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért. 1944 szeptemberében Móricz Zsigmond sírjánál letartóztatják, a csendőrnyomozó telepre hurcolják.
1945-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője, a Nemzeti Parasztpárt Intéző Bizottságának tagja. Részt vesz a földosztás előkészítésében, a végrehajtás országos irányításában.
1942-től haláláig különböző lapok (Kis Újság, Szabad Szó, Március Tizenötödike, Szabad Föld, Új Hang, Irodalmi Újság, Falusi Vasárnap, Képes Újság) munkatársa, szerkesztője.
Jelentősebb verseskötetei: Szóljatok bátran, 1954; Vadludak, 1956; Férfikor, 1962; Gyümölcs és virág, 1964; Szomjúság, 1975.
Irodalmi munkásságáért 1954-ben és 1971-ben József Attila-díjjal jutalmazták. A senki földjén című regénye 1975-ben elnyerte a Szépirodalmi Könyvkiadó regénypályázatának első díját. - Riportjainak, cikkeinek gyűjteménye Hogyan is szeretnék élni? címmel sajtó alatt.
1976. augusztus 30-án halt meg.
Kötetünk bő válogatást ad Sipos Gyula 1939-1976 közti verseiből.
Vissza