Előszó
Örömmel fogadtam azt a megtiszteltetést és köszönöm a lehetőséget, hogy a Vecsési Kalendárium 1993 első oldalán találkozhatom a Kedves Olvasó érdeklődő figyelmével.
SZERETETTEL KÖSZÖNTÖM A KALENDÁRIUM MINDEN OLVASÓJÁT, GYEREKEKET ÉS FELNŐTTEKET, VECSÉSIEKET ÉS NEM VECSÉSIEKET - KEDVES MINDNYÁJUKAT!
Kívánom, hogy az első átlapozás után újra és újra vegyék kézbe ezt a kedves kis könyvet és az egész évben nyújtson ismeretet, szórakozást, örömöt.
Tiszteletre méltó ez az eleddig Vecsésen egyedülálló próbálkozás. A gondolattól, az elhatározástól a megvalósításig rendelkezésre állt idő rövidsége, az utolsó 50 év történeti adatainak hiányosságai miatt az alkotók szándéka ellenére számos lényeges adat, fontos személy nem szerepel a Kalendáriumban. Noha törekedtek arra, hogy mindent, mindenkit valós jelentősége szerint, teljeskörűen mutassanak be, természetes, hogy ezt a szándékot nem sikerülhetett maradéktalanul valóra váltaniuk, hiszen nem tudományos mű készült, másrészt egy tervezett sorozat első darabjáról van szó.
A Kalendárium történelmi időkben azok egyik gyermekeként születik. Sokan túlzásnak vélik történelmi időket említeni. Életemben többször tapasztaltam, hogy események, amelyek bekövetkezésük idején jelentéktelennek tűntek, később történelmi jelentőséget kaptak, sőt fordulatot hoztak. A '80-as évek végén még mindig azt lehetett várni, hogy országunkban továbbra is marad a szovjet megszállás és az ezzel együttjáró gazdasági, politikai és hatalmi helyzet. Földrengésszerűén, szinte egyik napról a másikra következtek be a változás eseményei, összességükben a rendszerváltozás. Váratlanul mássá lettek egyéni életünk keretei, az országos és a települési körülmények. Ezt a sok meghökkentő eseményt még követni sem igazán tudtuk, nemhogy azok gyors értékelése és feldolgozása után rugalmasan alkalmazkodtunk volna az új helyzethez. Erre mutattak a választási részvétel számai, százalékos adatai. Ebből általában azt a következtetést vontuk le, hogy a legfőbb meghatározó a lakossági közöny. Ha figyelmesebben vizsgáljuk e tényeket, látjuk, hogy a lakosság még nem ismerte fel az új helyzet lényegét: hogy mindenki egyenlő jogokkal és lehetőségekkel kapcsolódhat be az ország és főként települése ügyeinek alakításába, intézésébe. A panaszkodást, siránkozást, követelőzést fel kell váltania az aktív cselekvésnek. Az 1990-ben bekövetkezett fordulat időszakában a községünkben élő komoly, gondolkodó, tettre kész, a község sorsáért felelősséget érző emberek egy része vállalta és végzi ez a munkát. A többség tartózkodik, megfigyel, kivár. Ettől mit remél? Így mi lesz jobb?
A több évtizedes beidegződéseknek, görcsöknek oldódniuk kell. Fel kell ébrednünk, magunkhoz kell térnünk. Megváltozott körülöttünk a világ. Érdektelen, hogy kinek tetszik, kinek nem - megváltozott.
Vissza