Vecsés a mi házunk

Előszó

A Vecsés a mi házunk című könyvével nyolc év alatt a negyedik helyi ihletettségű kötetéhez érkező Gál Istvánnak a reneszánsz korban kellett volna születnie.
Istenbe, egyidejűleg pedig az emberi előrehaladásba vetett hite, természetszeretete, a szellem magasztos vonulataihoz való kimondatlan vonzalma a nagy humanistákkal teszi őt lelki rokonná. A sors úgy rendelkezett azonban, hogy nem a műveltség nagy századában, nem Itáliában, hanem jóval később, itt Hunniában, Vecsésen lássa meg a napvilágot. Eszmefuttatásainak sokoldalúsága, érzelemvilága mégis az "újjászületés " életérzésével rokonítható.
Így magyarázható rajongó ragaszkodása barangolásai helyszínéhez, az évszakonként más szépséget nyújtó réthez, melyen megpihenve szerencsének tekinti, hogy a nőszirom egyszerre nyílik a kakukkszegfüvei A szerző irigylésre méltó tulajdonsága, hogy őszülő hajú nagyapaként ugyanúgy képes gyönyörködni - akár a szél zúgásában is -, mint rövidnadrágos fiúként tette. Kóborlásai a határban, sétái az általa ezerszer végigjárt utcákon, lépcsőzései poros templomtornyokban ugyanakkor soha sem üresek, céltalanok. Kíváncsiságra épülő, a honszeretet lágy belső zenéje által aláfestett, alkotó séták az övéi.
A múlt iránti szinte misztikus vonzalommal kutat, s elődeink iránt érzett el nem múló megbecsüléssel talál rá Széchenyi 1840-es vecsési vadászatának írásos emlékeire, lel rá a hajdani "vitézsor" épületeinek maradványaira, szép emléket állítva egykori lakóinak.
Kutató módszere korrekt: elismeréssel használja fel helytörténész elődeinek könyveit, s a tőle telhető legnagyobb alapossággal távolítja el a port a még feltáratlan tárgyakról, érdekességekről. Magát valóságos városvédő prédikátorrá téve, küldetéstudattal ír a görbe utcák és sikátorok nélküli településrészekről, templomokról, azok harangjairól, a népességi mutatókról és megannyi másról.
Városunk eredményeinek örülni tudó alapállással, kitekintő módszerrel, értékeinket óvó eltökéltséggel, egyedien értékes könyvet alkotott, mely - nem kell hozzá több, mint néhány gyorsan tovamúló évtized - nélkülözhetetlenné válik.
A Vecsés a honfoglalás 1100., az újjászületés 210. évében (1996), a Vecsés köztéri és egyházi szobrai, emlékművei, emléktáblái (2000), valamint az Andrássy telep és iskolájának története (2002) című albumok szerzőjének talán a humanizmus idején kellett volna élnie, a mi szerencsénk azonban, hogy ide, közénk született, megmutatva mindnyájunknak a szülőföld szeretetének egy, a "divatból soha ki nem menő", emberhez méltó minőségét.
Vecsés, 2003. október 6. Vissza