Vázsonyra visszanéz a Nap

Előszó

Ajánlás
A jelen kötet válogatás egy könyv anyagából. Válogatás. tehát nem a vaskos kötet teljességére törekszik, csak megpillantja arculatát. És a történelemre tekint minden sora; a kurta tegnapra is, évezredes pillanatokra is. Nem tankönyv, amely végnélkül mesél, hanem kiemel egy-egy eseményből jellegzetes mozzanatot, amely ma is megragadó. A versek nyelvezete a széles néprétegeket óhajtja visszahozni a költészet szeretetére. Ezért egyszerű, tiszta, világos. Csak elkerülhetetlenül lelünk idegen szóra. Nem olvasmányosak, hanem előadásra termettek. Kicsillan az az évezredes egyszerű vita: a dallam született előbb; vagy a szöveg? A valóság az, hogy a dallamban már benne bujkál a szöveg; a szövegben pedig kileselkedik a dallam. A mai költészettel szemben kétségtelen az, hogy szinte felesleges sűrűséggel használja az írásjeleket: pont, vessző, kérdőjel, kettőspont, felkiáltójel Magyarázata egyszerű: ezzel kényszerítse az előadót, hogy mit emeljen ki, mit halkitson le, hová iktassa a szünetet, mi benne a mesélés, és mit perzseljen a hallgatók szívébe szótagolva. És itt okvetlenül meg kell állapítanunk, hogy szerzőnk nem lírikus, aki könnyeket kíván fakasztani, érzelmeket kelteni; nem is filozófus, aki talányos gondolataival akar bennünket olvasó-sarokba ültetni. Mégcsak nem is epikus, hosszú mesékkel szeretne minket elaltatni. Legszívesebben dramatikusnak mondanám, mert szinte alig akad verse, amelyből kurta forgatókönyv nem volna teremthető. Nem érzelmeket, sem gondolatokat, nem is meditációkra szeretne serkenteni, hanem mindig indulatokat ébreszteni. Minden versében a különböző tartalmú képeket dobálja elénk, ahol az esemény csak háttér és csak pillanatnyi. De a benne kirajzolt jellemek magatartása mindig leláncolja a hallgatót. De ezekről győződjék meg az olvasó, vagy inkább a hallgató. Vissza