Előszó
ÚTMUTATÓ A VÁZLATOK HASZNÁLATÁHOZ
Az I. és II. kötet anyagát magyar - elsősorban pentaton - népdalok és Kodály ötfokú zenepedagógiai művei együttesen alkotják. Az egytövű, de mégis kétféle zenei anyag egybeépítése kifejezi a Vázlatok fő törekvését; a tanulók halláskultúrájának a pentatoniára - mint a magyar zenei anyanyelv alapjára - való építését.
A zenei írás-olvasás alapelemeihez visszanyúló vázlatsorozat fokozatosan vezeti el a tanulókat dalok, biciniumok kottából való elsajátításához. E közvetlen gyakorlati cél azonban csak a zenei készségek széles körben történő fejlesztésével érhető el.
A sok irányban folyó készségfejlesztés mellett az énektanárnak - továbbra is - az a legfontosabb feladata, hogy az éneklést élménnyé tegye, mert a tanulók személyes élmények alapján jutnak el legrövidebb úton a „zene" megismeréséhez és megszeretéséhez.
Az életteli éneklés, az élmény megteremtése a tanáron múlik. Legrégibb és leghatásosabb „módszere" a dalok kifogástalan, átélt előadásában rejlik. Régi igazság: ahogy a tanár énekel, úgy énekel az osztály. Az életteli, kifejező éneklés csak sok és jól irányított gyakorlással érlelődik meg a tanulókban. Megvalósítása - fontossági sorrendben - első helyen áll a készségfejlesztés feladatai között.
A vázlatgyűjtemény I. kötetének dalait - néhány kivételével - hallás után sajátítják el a tanulók. A második kötet dalainak nagy többségét azonban már kottából tanulják. A tanulók fejlett kottaolvasási készsége mellett továbbra is alkalmazzuk a hallás utáni daltanítás módszerét, egyrészt mert nem lenne helyes megfosztani őket a hallás utáni daltanulás élményétől, másrészt pedig vannak olyan dalok, amelyeket kottából még nem tudnának megtanulni.
Új dal tanítása - történjék az bármilyen módon - mindig az óra első felében valósuljon meg és ne tartson 5-6 percnél tovább. A dalt csak első versszakával tanítsa meg a tanár, a többit a következő órán vagy órákon.
A hallás utáni daltanítás egyben a hallásfejlesztésnek is leggyakrabban alkalmazott eszköze. Az osztály nagy többségét kitevő közepes vagy gyenge hallású tanulók gyorsabban tanulnak meg egy-egy dallamsort - és zenei hallásuk is jobban fejlődik - ha azt többször hallhatják. Ezért helyesen jár el a tanár, ha az általa bemutatott dalrészletet nem ismételteti meg azonnal az egész osztállyal, hanem először csak a jó hallású tanulók kis csoportjával, akár kétszer vagy háromszor is. Ellenkező esetben olyan zavaros hangzás jöhet létre, amelyből a gyengébb hallású tanulók nehezen vagy sehogy sem tudnák kihallani az eredeti dallamot. Gyakran ez okozza a daltanítás elnyújtását és az élmény elmaradását.
A hallás után tanított dalokat - az első vázlattól kezdve - már szolmizálva is éneklik a tanulók. A szövegével jól tudott dalok gyakori szolmizáltatása rögzíti a tanulók hallásában a kottaolvasás alapját képező dallamfordulatokat, dallamhangokat.
Vissza