Vatikáni Magyar Okirattár I/III.

Előszó

A 2000. év a magyar kereszténységnek és a világ kereszténységének egyaránt nagy ünnepe. Az ünneplés mellett alkalom a visszatekintésre és a hiányok pótlására úgyszintén. Kiadónk részéről fontos vállalkozás a most kézbevehető hasonmás kiadásnak a megjelentetése, amely mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban érdeklődésre tarthat számot. A XIX. században kezdett nagyszabású forráskiadvány, a Vatikáni Magyar Okirattár, Monumenta Vaticana egyes köteteiről van szó. Ez a sorozat 1887-ben indult és két sorozatban 9 kötete jeleni meg néhány évtized alatt. Ezek a kis példányszámú, de nagyjelentőségű kötetek sajnos ma a magyarországi könyvtárak ritka, alig hozzáférhető darabjai közé tartoznak. Mivel az elmúlt fél évszázadban Magyarországon számos főiskola, egyetem, kulturális intézmény, városi és megyei könyvtár jött létre, amelyek ezekből egyetlen egy példánnyal sem rendelkeznek, az elmúlt tíz évben örvendetes módon újraindult magyar egyháztörténeti kutatás és felsőoktatásban folyó oktatás ezeket nem tudja igénybe venni. Még olyan jelentős helyeken, mint Pécs, Győr, Szeged, vagy Debrecen is csak egyetlen egy példánnyal lehet ezekből számolni az egyetemi könyvtárakban, de előfordul, hogy nem teljes a sorozat.
Ugyanakkor a téma jelentőségénél fogva érthető, hogy ezek a kötetek megtalálhatók a nagy bécsi, vatikáni, müncheni, berlini könyvtárakban, viszont már egyáltalán nem lelhetők föl az elmúlt fél évszázadban Ausztriában, Németországban és egyéb helyeken létrejött új
tudományos központokban és egyetemi könyvtárakban, holott ezekre igény lenne.
Más nemzetek, franciák, angolok, németek, osztrákok 18-19. századi nagy alapmunkáikat, forrás-kiadványaikat már az elmúlt évtizedekben hasonmás kiadásokban megjelentették. Úgy gondoljuk ennek a kilenc kötetnek, a Monumenta Vaticana két sorozatában megjelent 6 illetve 3 kötetnek a megjelentetése most a milleneumi év során rendkívül fontos, hiánypótló vállalkozás. Vissza