Vaszary János (1867-1939) gyűjteményes kiállítása

Előszó

Az alapításának 50. évfordulóját ünneplő Magyar Nemzeti Galéria Vaszary János alkotásainak monografikus tárlatával - mintegy folytatva a tavasz és a nyár tematikus kiállításainak sorozatát - most a múzeumi munka egy újabb fontos ágazatát kívánja bemutatni. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy a Magyarország művészeti emlékeit az államalapítástól napjainkig terjedő időből teljes körűen gyűjtő Magyar Nemzeti Galériának az évforduló kapcsán kötelessége hivatását és feladatrendszerét az intézményben folyó munka felmutatásával is dokumentálni.
A Magyar Nemzeti Galéria - nem a társadalmi státuszát, hanem a gyűjtemények jellegét tekintve - nemzeti gyűjtemény. Feladata, hogy gyűjtse, megőrizze, feldolgozza, dokumentálja és közreadja a magyar történelem menetében született képzőművészeti értékeket. Hivatásának betöltésével - hitünk szerint - az országos kulturális közélet egészét tekintve, és a globalizálódó világban is, egyedülállóan reászabott feladatnak felel meg, hiszen történetiségében tudja felmutatni - elsősorban állandó kiállításain - egy ország, egy nép, egy nemzet szellemi életének kimagasló teljesítményeit.
Természetesen a művekkel való foglalkozás mindennapi munkájában sokféle feladatnak kell megfelelni. Másfajta felkészültséget kíván a gyűjtés, mást az őrzés, s mindenkor műtárgycentrikusnak kell lennie a dokumentálásnak és a feldolgozásnak. Különösen izgalmas kérdés a közreadás, hiszen a látogatók - akiknek az adójából tartja fenn az intézményt az állam - ezen a téren találkoznak legközvetlenebbül a múzeumban folyó munka eredményeivel. 2007-ben, az alapítás ünneplésének évében ezért igyekeztünk kiállítási programunkban a múzeumi szakmunka különféle ágazatait bemutatni. A gyűjtésről és részben a feldolgozásról szólt A szóra bírt műtárgy című kiállításunk; az őrzés egyik legfontosabb mozzanatát mutatta be a Restaurálás művészete-, a kortárs művészethez való - speciális muzeológiai és művészettörténészi feladatot jelentő - viszonyt a Festmény ideje című tárlatunk jelenítette meg. A művészettörténet és a múzeumban végzett szakmai munka klasszikus kapcsolatát pedig a Vaszary János életművét feldolgozó és bemutató monografikus tárlatunk képviseli.
Nem túlzás azt állítani, hogy keresve sem találhattunk volna jobb alanyt ennek a feladatnak a bemutatására, mint a rendkívül összetett oeuvre-t ránk hagyományozó Vaszary János életművét. Vaszary, aki a 19. században a kiegyezés évében született, és a világégést hozó II. világháború kitörésének évében halt meg, olyan alkotó volt, aki eredendő tehetsége mellett hihetetlen nyitottsággal fordult a korában jellemző különféle progresszív művészeti törekvések felé, és a saját ars poeticájához igazítva alkalmazta azok eszköztárát a maga művészetében. Számtalan törekvést, kezdeményezést élt meg és értelmezett, és ezt a művészeti hatást művek sorában élte sajátjává. És ami igazán lenyűgöző, hogy ezekben az - időben is eltérő és igazodás szerint más-más kötődést jelentő - alkotói periódusokban szellemileg egységesen volt képes megnyilatkozni. Művészettörténésznek, múzeumi szakembernek igazi próbatétel Vaszary műveivel úgy szembesülni, hogy megértse az ember és az alkotó személyiség vívódásait, átlássa a programját, vigyázva közben, hogy ne ragadtassa el magát különféle, a művekkel nem összefüggő elméletek alkalmazásával. A kiállítással kapcsolatos tudományos kutatómunka és a megrendezését előkészítő tennivalók során a kurátor kollégák ahhoz tartották magukat, hogy a lehető legszélesebb és legautentikusabb Vaszary-életművet tárják a közönség elé, tanulságosan és lelkeket gyönyörködtetően.
Ezért a nem könnyű munkáért, és hogy a kiállítás méltó megemlékezés az 50 évről is, szeretnék köszönetet mondani a kurátoroknak: Gergely Mariannak és Plesznivy Editnek, és mindazon kollégáknak, akik ebben a kiállításban és a Magyar Nemzeti Galéria klasszikus értelmű múzeumi munkájában eredményesen tevékenykedtek. Vissza