Monpti/A flórenci méregkeverő

Előszó

A Szent Jakab uccában van a Hotel Riviéra. A Szent Jakab ucca vacak egy ucca. A Riviéra Hotel pocsék egy hotel. Ennyivel tartozunk az igazságnak.
A Szent Jakab uccában igen különös formájú házak vannak. Az egyik meggörnyed, mint aki tüsszenteni akart, s közben gutaütés érte, a másik fekete gerendáknak támaszkodik, mint egy öreg koldus, hogy össze ne rogyjon.
A Riviéra Hotel pont olyan, mint egy megtántorodott vidéki úrileány, aki kezében ajánlólevéllel remeg az orvos előtt, s akinek az orvos azt mondja: - Na, maga is jókor jött, édes fiam. Vagy a gyerek, vagy a diplomám. A Szent Jakab uccának ez a része tele van élelmiszerkereskedőkkel, prix-fixekkel és kifőzőkkel, a házak előtt elhúzódó, keskeny járdák pedig elhullott salátalevlelekkel, banánhéjakkal, rothadt gyümölcsökkel és elszórt újságpapírokkal vannak tele. Az arab uccák lehetnek ilyen mocskosak és szagosak. Nehéz elképzelni, hogy alig pár lépésre vagyunk a ragyogó Boulevard Saint Michel-től, feljebb pedig egy macskaugrásra a Panthéon, ahol a kinevezett halhatatlanok alusszák örök álmukat. A Riviéra Hotel kapuja katakombákra emlékeztető hosszú, ablaktalan sötét folyosóra nyílik, a végében az emeletekre vezető korhadt falépcsőkkel, mellette pedig a hotel irodájával, ahonnan egy piszkos ablaküvegen keresztül minden érkezőre kutatva kikémlel egy fej: a Légyszemű feje. Vissza