Esőnap (dedikált példány)

Fülszöveg

"A látvány az életem része", írja Vass Tibor, s nem csupán Miskolc, Tokaj, "az úgynevezett Kopasz-hegy" látványára érti, hanem arra is, hogy aminek térbeli kiterjedése van, története, színe, kalandja, emelete, égboltja, napja-holdja, biztonságosabb talán, mint ami csak név, évszám, gondolati összefoglalás vagy szétráncigálás. Persze, ez utóbbiakban is kíméletlenül otthon van. Egyáltalán, ez a kíméletlen otthonosság mintha még erősebben jellemezné. Analitikus alkat, de mennyire! Mestereit híven követi ekképp, gondoljunk csak a Borges-mottóval induló Tízperces vers villódzásaira. Hanem itt a kaja a büfékocsiban, a betömendő fog, a teve víztárolása, a belváros szíve ugyanúgy centrális, mint a félig-külváros, és a kallódások-kalandozások fontos végpontja, ahogy fiáért rohan az óvodába. Köhögve tapsikoló, ez egy másik versének címe. És nincs, amit a téma, a "felvett tárgy" lehetséges vonatkozásaiból, törésfelületeiből észre ne venne. Sokprizmájú költészeti szem, amivel Vass Tibor néz. A vonalak "bent" további váratlanságokká metszik gyorsan egymást, de nem kellemetlen sebességgel - ellenkezőleg, Vass Tibor verseit olvasni rendkívül üdítő élmény és nagyszerű szórakozás is.
Napjaink egyik "fontos" irodalmi dilemmáját oldja meg házilagos jelleggel: a legnagyobb régiókat is járó, különleges rangú líra igenis lehet mindennapi kenyerünk.
Vass Tibor a sok szennyvíz közt merítget valóban tiszta forrásokból - holott az életről szól. Ennyi tiszta forrásunk nincs. Hát akkor hogyan csinálja? Ennek csak olvasva járhatunk utána. Nem lesz elveszített idő!
Tandori Dezső Vissza