A Nagy Bibin (dedikált példány)

Fülszöveg

Mi leszek, ha nagy leszek,
kérdik, ha meg akarják tudni, mi leszek, ha nagy leszek.
Pillangász vagy állatorvos,
mondom, meggyógyítom azokat a gilisztákat,
szűk családi kör, amelyeket anyám gombostűivel
bátyám játéknikecelljeire feszítek,
hosszukat duplájára hosszom,
aztán apám használt zsilettjével
egyenként tizenöt darabra metszem őket.
Nagyanyám rumjával igyekszem feltámasztani
azokat a pillangókat,
amelyek a bogárgyűjteményben rovarulnak, jó állatorvos leszek,
a bőrizomtömlőt is szépen ki tudom mondani.
A gyík fejéhez közel teszem a légpuska csövét,
amilyen közelre csak engedi,
míg éppen el nem iszkol.
Beletelik egy nyárba,
mire kikísérletezem a jó távolságot,
és a lehető legközelebbekről ereszthetek gyíkfejbe golyót.
Tompa és éles hegyű ólmaimmal
nem telt mindegyik zsebem,
kétszer tizenöt a muníció egy napra.
A sziklaköveken nagyítóval vizslatom,
mekkora felületet képesek a belsőségek
ízléshatáron belül szépre festeni.
A színekről sok mindent... Tovább

Fülszöveg

Mi leszek, ha nagy leszek,
kérdik, ha meg akarják tudni, mi leszek, ha nagy leszek.
Pillangász vagy állatorvos,
mondom, meggyógyítom azokat a gilisztákat,
szűk családi kör, amelyeket anyám gombostűivel
bátyám játéknikecelljeire feszítek,
hosszukat duplájára hosszom,
aztán apám használt zsilettjével
egyenként tizenöt darabra metszem őket.
Nagyanyám rumjával igyekszem feltámasztani
azokat a pillangókat,
amelyek a bogárgyűjteményben rovarulnak, jó állatorvos leszek,
a bőrizomtömlőt is szépen ki tudom mondani.
A gyík fejéhez közel teszem a légpuska csövét,
amilyen közelre csak engedi,
míg éppen el nem iszkol.
Beletelik egy nyárba,
mire kikísérletezem a jó távolságot,
és a lehető legközelebbekről ereszthetek gyíkfejbe golyót.
Tompa és éles hegyű ólmaimmal
nem telt mindegyik zsebem,
kétszer tizenöt a muníció egy napra.
A sziklaköveken nagyítóval vizslatom,
mekkora felületet képesek a belsőségek
ízléshatáron belül szépre festeni.
A színekről sok mindent megtanulok,
a gilisztákról később,
hogy mégsem darabolással szaporodnak.
Izgat, ahogy visszahangzik gyíkban a kigy, kígyban a gyík,
s ó, a tizenöt, az éves, meg a kapitány.
Megértem a pillangászokat,
magam is gyűjtök ujjbegyeimre hímport,
sakktáblaszerű nyomatokat képzek.
A felület tizenöt százalékát igyekszem összeporozni.
Kár, hogy aztán a lepkék nehezen
vagy egyáltalán nem bírnak a porvétel helyéről
egészségben távozni.
S azt már nem igazán figyelem, hogy haladnak tovább. Vissza