Előszó
Az öntészet történeti fejlődése
Az öntészet nyomai az ember történetének több j ezer év előtti múltjában megtalálhatók. A legrégibb bronz- és vaskori leletek Kelet-Ázsiából, Kínából, Egyiptomból származnak, ahol a fémeszközök készítése a történelem egyes korszakaiban magas fejlettségi fokot ért el. Kínában már időszámításunk előtt több évszázaddal ismerték a viaszformázást, a szürke és fehér vasöntvényt.
A fémből készült tárgyak főleg harcászati, földművelési, vadászati és háztartási eszközök voltak. Ezeket főleg kovácsolással alakították, és csak kisebb mértékben homokformába való öntéssel. Az 1. ábra bronzból öntött eszközöket mutat.
Az öntészet komolyabb fellendülése a XV. századtól vehető. Ebben az időben kisméretű kemencékből öntöttvas ágyúgolyókat öntenek és zárt homokformákat használnak. Viaszminta kiolvasztásával készítenek ágyúkat, harangokat, szobrokat és egyéb vastagfalú öntvényeket. A XVII. században Franciaországban használnak először peremes öntöttvascsöveket vízvezeték építéséhez. A versaillesi vízvezetékbe épített csődarabot mutat a 2. ábra.
1794-től kezdik használni mind a nyersvasgyártásban, mind a vasöntészetben tüzelőanyagként faszén helyett a kokszot. Ebben az időben a meginduló gépipar nagyarányú fejlődését éppen az öntészet teszi lehetővé. 1827-ben alkalmazzák első ízben a mintalapokat, míg az első leemelős formázógépet az 1855. évi párizsi világkiállításon mutatták be.
A világszerte meginduló hatalmas méretű technikai fejlődés a vasöntészet további fejlődésére is kihat. A XIX. század végén a vasöntödék temper-, gép-, cső- stb. öntvényeket készítő öntödékké válnak szét.
A kémiai, metallurgiai és mechanikai vizsgálatok kifejlesztése az öntvények minőségének, szilárdságának javulását eredményezte és megvetette az alapjait a további tudományos munkának.
1867-ben jelenik meg az előgyűjtős kúpoló. 1875-1885 körül kezdik az öntödékbe bevezetni a magasabb termelékenységet biztosító fordítólapos és áthúzós formázógépeket, míg 1890-ben az amerikai Westinghouse öntödéjében vezették be először a futószalagszerű öntvénygyártást.
Az acélöntvénygyártásban nehézséget okozott az t acél megolvasztása, túlhevítése, öntési módja. 1855-ig, a Bessemer konverterben való acélgyártás megindulásáig az acélt tégelyekben olvasztották, ami csak kisebb súlyú öntvények öntését tette lehetővé.
Vissza