Barlahida története

Előszó

Visszamenni a múlt évszázadaiba vezető országúton a kezdetig - nehéz feladat. Hiányoznak vagy elvesztek a hiteles iratok, melyek a valóság tényeit igazolnák. Hajdanvolt ősök porló csontján a végtelen mulandóság ül, csak a szellemük jön el néha a csillagos éjszakákon, megpihenni a valaha oly kedves kispadokon - írtam egyik munkámban. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor előszót kezdtem írni Barlahida történetéhez. Amikor megkaptam a történet megírására felkérő levelet, örültem neki, mert tudtam, olyan ismeretlen adatokhoz jutnak a faluban élők, amiket érdemes megjegyezni, megőrizni. Az idősebbek sok mindenre emlékeznek még, az elődeiktől hallottakból vagy amiken ők maguk is keresztül mentek életük során. A fiatalok keveset tudnak a múltról, hisz ifjúságuk miatt, kevés élményhez, emlékhez juthattak még. Akinek szülei, nagyszülei keveset meséltek a múltról, az sok ismeretanyagtól lett megfosztva. A múlt visszaidézése csak levéltári kutatások alapján tárul fel - valósághűen. A kutatás hosszú időt, fáradságot vesz igénybe. Sok-sok régi iratot, újságot, visszaemlékezést, statisztikát szükséges átnézni egy-egy hasznos adatért. A fellelt bizonyítékok között elég sokszor ellentmondások tapasztalhatók. Azonos témáról két vagy három okmány állít mást-mást. És az ellentétes adatok között, vajon melyik az igazi ? Ilyenkor nehéz döntés előtt áll a könyv összeállítója, hogy melyiket fogadja el valódinak. A véletlen néha elősegíti a gyűjtőmunkát. A hatvanas évek elején Barlahidán gyűjtögettem, amikor Gergály Jánosék házánál kezembe akadt egy kézírásos füzetdarabocska. Belelapozgatva érdekes feljegyzéseket olvashattam ki belőle. Vissza