Vasfüggönyös kereszténység

Fülszöveg

Mi, akik ebben a világban éltünk, „vasfüggönyös keresztények" voltunk, ami arra kényszerített, hogy jobban őrizzük ezt a kereszténységet, mint amire a Nyugat kényszerült. Nem mintha ott nem lett volna komoly erő ellene, sőt „kedélyesebb" eszközeivel talán veszélyesebb is volt, de a hivatalos üldözést kivédték a törvények. Mi azonban naponta kényszerültünk a hitünkre, ebben a hitben gyökerező kultúrára támadó, államilag fenntartott erőkkel szembesülni.
Ez a kötet Dávid Katalin művészettörténész készülő emlékiratainak az 1950-60-as évekről szóló anyagát tartalmazza a szerző által alapított és vezetett Művészettörténeti Dokumentációs Központ történetének bemutatásán keresztül: a Központ alapításától a pártállami gépezet általi elfoglalásáig és az alapító eltávolításáig. A legendás Dokumentációs Központ „aranykor volt sziget az ellenséges világban" (Takács József), ahol nem csak a művészettörténészek dogozhattak „az ötvenes években csodaszámba menő téma-, vélemény-, hit- és... Tovább

Fülszöveg

Mi, akik ebben a világban éltünk, „vasfüggönyös keresztények" voltunk, ami arra kényszerített, hogy jobban őrizzük ezt a kereszténységet, mint amire a Nyugat kényszerült. Nem mintha ott nem lett volna komoly erő ellene, sőt „kedélyesebb" eszközeivel talán veszélyesebb is volt, de a hivatalos üldözést kivédték a törvények. Mi azonban naponta kényszerültünk a hitünkre, ebben a hitben gyökerező kultúrára támadó, államilag fenntartott erőkkel szembesülni.
Ez a kötet Dávid Katalin művészettörténész készülő emlékiratainak az 1950-60-as évekről szóló anyagát tartalmazza a szerző által alapított és vezetett Művészettörténeti Dokumentációs Központ történetének bemutatásán keresztül: a Központ alapításától a pártállami gépezet általi elfoglalásáig és az alapító eltávolításáig. A legendás Dokumentációs Központ „aranykor volt sziget az ellenséges világban" (Takács József), ahol nem csak a művészettörténészek dogozhattak „az ötvenes években csodaszámba menő téma-, vélemény-, hit- és nézetszabadság boldogító légkörében" (Supka Magdolna), de „ez az intézmény valóságos mentő központ volt, ahol apácák, papok, üldözött világiak kaptak munkát, amivel életük, ha szűkösen is, de megoldódott" (Böhm Lipót Poldi). Ebbe a szellemi műhelybe, amely a diktatúrában is őrizte a szabadság világának egy darabját, és az 1950-60-as évekbeU magyarországi művészet, tudomány és lelkiség kiemelkedő alakjainak társaságába vezeti az olvasót az emlékirat.
A borítót a világhírű magyar grafikusművész, a Kossuth-díjas Orosz István tervezte. Megpróbáltam valahogy a „vasfüggönyös kereszténységben" egyszerre jelen lévő rabságot és szabadságot az egyszerre befelé és kifelé forduló tér építészeti metaforájával megjeleníteni - írta a tervet kísérő levelében. Vissza