Fülszöveg
A könyv a kalotaszegi népi kultúrának azokat a jeles eseményeit tárgyalja, amelyekben a jelhasználat ma is élő és tetten érthető.
Nem fogja át az összes szokásokat - nem is célja azok teljes bemutatása - hanem inkább azon területeket keresi, ahol a jelek használata az idők során nagyrészt rítusokhoz kötődött, s a szerves műveltségi rendszerben ma is betöltik közösségirányító és szervező szerepüket. A bevezetőn kívül a nyolc résztanulmány négy fejezetre osztva próbálja bemutatni a kalotaszegi népi élet jelszerűségét, annak itt-ott elhalványuló, máshol gazdagodó-áradó mindennapját.
Az évköri szokások jelvilágát két tanulmány: egy téli és egy tavaszi rítus kapcsán igyekszem bemutatni. Ezek keresik a választ arra, hogy milyen erők biztosítják a csoporthoz való ragaszkodásukat és hagyományaikhoz való vonzódásukat.
Az élet fordulóihoz köződő szokások közül egy lakodalmi és a temetési szokás jelvilágát kutatom. Ennek során derül fény arra, hogy a lakodalmi rítussal a faluközösség az új...
Tovább
Fülszöveg
A könyv a kalotaszegi népi kultúrának azokat a jeles eseményeit tárgyalja, amelyekben a jelhasználat ma is élő és tetten érthető.
Nem fogja át az összes szokásokat - nem is célja azok teljes bemutatása - hanem inkább azon területeket keresi, ahol a jelek használata az idők során nagyrészt rítusokhoz kötődött, s a szerves műveltségi rendszerben ma is betöltik közösségirányító és szervező szerepüket. A bevezetőn kívül a nyolc résztanulmány négy fejezetre osztva próbálja bemutatni a kalotaszegi népi élet jelszerűségét, annak itt-ott elhalványuló, máshol gazdagodó-áradó mindennapját.
Az évköri szokások jelvilágát két tanulmány: egy téli és egy tavaszi rítus kapcsán igyekszem bemutatni. Ezek keresik a választ arra, hogy milyen erők biztosítják a csoporthoz való ragaszkodásukat és hagyományaikhoz való vonzódásukat.
Az élet fordulóihoz köződő szokások közül egy lakodalmi és a temetési szokás jelvilágát kutatom. Ennek során derül fény arra, hogy a lakodalmi rítussal a faluközösség az új pár termékenységét kívánja biztosítani, a temetési szertartás pedig a túlvilági életről alkotott felfogásukat tükrözi. Mindkettő bőven tartalmaz ősi, talán pogánykori elemet, amely ezer év után is munkál a népi emlékezetben.
A jogi népszokások máig fennmaradt elemeit gyűjtöttem össze Sárvásárról (tulajdonjegyek) és Jákótelkéről (zsákjelek), amelyek máig fennmaradt konkrét jeleken keresztül egy már letűnt rendszer embereinek igazságkereséséről vallanak.
A legterjedelmesebb fejezet a népművészet jelnyelvének fejtegetését tűzte célul. Ennek keretében a színárnyalatairól és gazdag díszítéséről ismert öltözet (kor, helyhezkötöttség, állapot, alkalom és szándék) kifejezési lehetőségeivel igyekszik érzékeltetni azokat a törekvéseket, amelyek ma az öltözetkészítés és -viselés hatóerői.
Az írásos hímzések és faragványok jelvilágának ingoványos területén próbál ösvényt keresni az utolsó tanulmány, amely az első ilyen tájjellegű nagyobb próbálkozás vagyis útkeresés a mintákba rejtett ősi szimbólumok értelmezésére. Fejtegetéseim során követem a minták átalakulási folyamatát annak érdekében, hogy később fejlődésükben láthassuk azokat, kiderítve az átalakulás ok-okozati összefüggéseit.
Vissza