Vasas, ne hagyd magad!

Előszó

Kedves Szurkolók!

Kedves Vasas-sportolók, sportvezetők, edzők!
Egy olyan kiadványt tartanak most Önök a kezükben, amilyen még soha, vagy legalábbis nagyon régen nem jelent meg. Némi túlzással akár évkönyvnek is nevezhetnénk, hiszen tulajdonképpen tartalmaz minden érdekeset, fontosa az elmúlt esztendőről, de - természetesen - sokhelyütt 1988 és 1989 "összefolyt", ennek megfelelően a múltból rögtön meg is érkeztünk a jelenbe.
Különben is: sokan és egybehangzóan vallják, hogy ez a múlt, ami esetünkben konkrétan 1988-at jelent, könnyen feledhető a Vasas szempontjából, hiszen ez az esztendő messze nem úgy kerül be a krónikákba, mint az angyalföldiek egyik legfényesebb éve. A tanulságokat azonban nem árt levonni, már csak azért sem, mert idén ugyan nincs olimpiai megméretés, mégis jócskán akad vizsga.
Még egyszer visszatérve 1988-ra... Nem tanácsoljuk azt, hogy csak a szépre emlékezzünk, de... Hadd emeljük ki két kardvívónk, Bujdosó Imre és Gedővári Imre szöuli produkcióját, hiszen az aranyérmeket nem lehet eleget emlegetni, magasztalni. Ha szabad azt mondani: erről a magaslatról kell lendületet venni és készülni mindenkinek a nagy megméretésekre.
Gondolunk itt elsősorban, természetesen, a sportolókra, de ugyanúgy említhetnénk a kicserélődött elnökséget is, élén a már 1989 derekán megválasztott Sós Gyula társadalmi és Meszéna Miklós ügyvezető elnökkel. Vélhető: mindenki, minden magyar sportbarát óhaját fogalmazzuk meg, amikor bizakodunk, reménykedünk... A Vasas ismét nagy lesz... És a piros-kék színek újra villogni fognak....
Már idén is, majd jövőre, de elsősorban 1992-ben, a barcelonai olimpián! Vissza