Vasárnapok, hétköznapok

Fülszöveg

"Amikor az ember menekül, nemcsak az erőszak, nemcsak a félelem elől menekül, hanem tulajdonképpen önmaga: a tegnapi önmaga elől is. Legalábbis - én így menekültem. [...] Menekültem az írás elől, nem akartam gondolkodni a dolgok fölött, nem akartam élményeket gyűjteni. Semmi szükségem rá. Soha többé nem ülök szembe a kegyetlen és számonkérő kéziratpapírral. [...] Nem sikerült ez a menekülés". (Túl az Óperencián... VIII. rész)

„Állok az üres telken, s járkálok a sehol nincs ház szobáiban, lépcsőkön, folyosókon. Kilesek a sehol nincs ablakokon. Hangokra figyelek, bár egyetlen szót sem tudok kivenni. Itthon vagyok ismét. Csalóka játék a jelen, mert az emlékek ereje dacol vele. Hisz lám csak, itt a ház, csillog a rézkilincs, nyikordul az ajtó, csattan a zár, koppan a lépés, és élnek a holtak.
Hazaértem.
Autó csikorog. Ott áll meg, ahol valamikor az egyik földszinti szoba volt. Egy férfi hajol ki. - Bocsánat - mondja -, meg tudná mondani, merre kell menni az állatkertbe? Huszonöt évvel ezelőtt szülővárosomban nem volt még állatkert. S bár tudom, hogy a Fejes-völgyben létesítették, fogalmam sincs arról, hogyan, s merre visz oda az út. - Sajnos, nem tudom kérem - hebegtem zavartan én itt idegen vagyok...!" (Az idegen)

„Merre felé halad a világ? Beteg lelkű álpróféták apokaliptikus pusztulása felé? Aligha. Hiszem, vagy még inkább: tudom az emberi értelem fényénél, hogy végül is, az ostobaság, a szenvedély és a barlangi őspusztító őrjöngésén túl az egy világ felé megyünk. Az emberibb és emberhez méltóbb világ felé." (Varázscsizmában)

"A könyv a - vasárnap. Ami mögötte van, a gyötrelem, a munka, a szülés fajdalma a - hétköznapok. A képet, a szobrot nézi az ember, s gyönyörködik, talán fölényesen kritikát is mond, mert ez vagy az nem tetszik. S nem gondol arra, hogy sokszor milyen kétségbeesetten állt a festő a vászon előtt. Kezében volt a paletta és az ecset, keverte a színeket s hiába - semmi sem lett az, amit akart. Nem tudott visszaadni valamit a világból úgy, amint azt látta vagy amint látni akarta. Hányszor dobta félre az ecsetet, hagyta befejezetlenül a képet, maradt egy torzó, vázlat - Michelangelo félig kivésett rabszolgái, Cezanne befejezetlen Fürdőző nők című képe is erre példa. De a kész mű, a ritka vasárnap, mely mögött ott a gonddal, szorongással, kísérletezésekkel, kudarcokkal, meddő munkával összetapasztott hétköznapok sora. Vasárnap - milyen szép és megnyugtató. De a vasárnapok mellett gondoljunk a hétköznapokra" (Vasárnapok hétköznapok) Vissza