Vasárnapi üzenetek "C" év

Előszó

Emberségünk belső késztetése önmagunk kifejezése, hogy megosszuk másokkal értelmes lelkünket, életünket. Az a szellemi felfedező út, melyben folyamatosan benne élünk, szavak formájában árad belőlünk. Minden ember úgy viselkedik, mint egy rádió adó-torony. Önmagából kiárad, kommunikál, testmozgással, mimikával, szavakkal reagál a létre, a világra. Nem tudunk jelzés, közlés, információ nélkül élni. Még a csönd is „beszédes", még a buta, hiábavalóság is üzen.
A korunk információs, hang- és szó-áradatában fuldokló ember, minden szó-bőség ellenére SZÓRA vágyik, arra a tanításra, eligazításra, amely nem a pillanatra, hanem az örökkévalóságra, életének értelmezésére vonatkozik.
A létezés nem süket csend. A világ, s benne az ember, beszédes valóság. Az Isten is az. Minden rejtettsége ellenére az. A világ, a kinyilatkoztatás Istenről beszél. Keresztény hitünk legfontosabb igazsága, hogy a szentháromságos Isten Második Személye emberré lett. Az „Ige testté", emberré, láthatóvá, hallhatóvá, felfoghatóvá lett. Jézus Krisztus élete és tanítása a „végső szó", az üdvösség végső tanítása. Az élet legfontosabb információja, mely értelmet ad a létnek, biztos jövőt az élet értelmét kereső embernek. Az Anyaszentegyháznak egyetlen feladata, hogy a „testté lett Igét", az Isten „Hangját", Jézus Krisztust a világ minden kis zugába elvigye, minden ember szívébe, lelkébe eljuttassa.
A szó, hatalom - vagy öl, vagy éltet. Az Úr Jézus az örök élet igéit hozta el nekünk. Szavával nem rombol, hanem fölemel, éltet. Tanítását Anyaszentegyházára bízta, hogy hirdesse az Igét. Az Egyház igehirdetőinek, papjainak napi feladata az Igét hirdetni, a megszentelt isteni szóval és szentségeivel a világ sebeit gyógyítani. Vissza

Fülszöveg

Peisch Ferenc, a Vasárnapi üzenetek c. szentbeszéd-gyűjtemény szerzője 1922--ben született Óbudán, munkásszülők nyolcadik gyermekeként. A négy életben maradt testvér közül két bátyja, Alajos és István a Szalézi Társaság tagja volt. Innen indult el az ő hivatása is. 1939-ben a noviciátus befejezésekor fogadalmat lett. 1948-ban pappá szentelték.
1950-ben a szerzetesrendek működésének betiltása miatt kénytelen volt gyári segédmunkásként elhelyezkedni. Harminc éven át különböző civil munkahelyeken dolgozott. Ezalatt azonban nem hivatalosan, de folyamatosan működött kisegítő lelkészként. Húsz évig minden vasárnap Dunakeszin vállalt szolgálatot.
1982 tavaszán, elérve a hatvanéves kort, nyugdíjba mehetett. Ekkora a Budapest, VI. kerületi Szent Család adott lehetőséget teljes körű papi tevékenységre. Itt bontakozott ki újból az ifjúsággal való kapcsolata.
1990-ben a szerzetesrendek működésének hivatalos engedélyezése után a szalézi rend visszahívta őt és megbízta a Budapest III. kerületben lévő kicsivé zsugorodott, volt szalézi intézet és a Segítő Szűz Mária Lelkészség vezetésével.
A rend római központjának támogatásával kezdte el Óbudán a postnoviciátus építését. Ez 1992-ben elkészült, majd 1994-ben sikerült a kis és elhanyagolt kápolna helyébe is egy új templomot építeni. Itt indult meg a később ismertté vált gyermek- és ifjúsági misék folyamata. Ekkor épített a fiatalok számára játszótereket és sportpályákat is.
1999--től Peisch Ferenc szolgálatát elöljárói rendelkezésre a Pestszentlőrinc-Szemere telepi szalézi plébánián folytatta, a vasárnap esti szentmiséket celebrálta. Az itt elhangzott beszédek hangszalagról írásba rögzítve, szerkesztve három kötetben, Vasárnapi üzenetek A, B, C jelzéssel, utalva az esedékes egyházi évre, láttak napvilágot.
Kívánjuk, hogy sokak lelki épülésére szolgáljon ez a munka. Vissza