Vasárnapi üzenetek "B" év

Előszó

A könyvek eredete gyakran már az első gondolatban fogamzik meg. Peisch atya hívei és lelki gyermekei évek hosszú során át hallgatták szentbeszédeit. Kérték tőle a prédikációk kéziratát, végül kimondták a jogos óhajt: jelentesse meg azokat nyomtatott formában.
Többször beszélgettünk az ötletről. Az okos gondolat mellett az atya baráti köre vállalta a kiadás költségeit is.
Szerintem Don Bosco szellemének a nyomát hordozza magán ez a kiváló kezdeményezés. Rendalapítónk az ifjúság nevelése mellé a katolikus sajtóapostolkodást állította. Dicséretre méltó a sajtó terjesztése, de az írás még inkább.
A könyv sajtó alá rendezése a Don Bosco Kiadó számára nagyon fontos esemény. Ez az első magyar szalézi könyv, amelyet mi adunk ki, fennállásunk rövid ideje óta. Reméljük, jönnek a következők.
A könyv lektora elvégezte a szakmai munkát. Számomra is marad azonban egy lelkipásztori szempontból nagyon fontos megjegyzés. Dicséretet érdemel, hogy Peisch atya beszédeit leírta. Sajnos ezt nem teszi meg minden lelkipásztor. A szentbeszédek gyűjteménye gazdag papi tapasztalatot fed fel. Talán még egész hétre való elmélkedési anyagot is ad.
Kellő helyen találunk a beszédekben mély gondolatokat Don Bosco nevelési módszeréről is, amelyeket a szerző az elnyomás ideje alatt is elmondott, amikor nem volt szabad keresztény szellemben történő nevelésről beszélni.
Személyesen pedig az öröm és a hála jele is legyen ez a kiadás. Peisch atya színvonalas beszédei mély szalézi lelkületéről tanúskodnak.
P Szőke János SDB Vissza

Fülszöveg

Peisch Ferenc, a Vasárnapi üzenetek c. szentbeszéd-gyűjtemény szerzője 1922--ben született Óbudán, munkásszülők nyolcadik gyermekeként. A négy életben maradt testvér közül két bátyja, Alajos és István a Szalézi Társaság tagja volt. Innen indult el az ő hivatása is. 1939-ben a noviciátus befejezésekor fogadalmat lett. 1948-ban pappá szentelték.
1950-ben a szerzetesrendek működésének betiltása miatt kénytelen volt gyári segédmunkásként elhelyezkedni. Harminc éven át különböző civil munkahelyeken dolgozott. Ezalatt azonban nem hivatalosan, de folyamatosan működött kisegítő lelkészként. Húsz évig minden vasárnap Dunakeszin vállalt szolgálatot.
1982 tavaszán, elérve a hatvanéves kort, nyugdíjba mehetett. Ekkora a Budapest, VI. kerületi Szent Család adott lehetőséget teljes körű papi tevékenységre. Itt bontakozott ki újból az ifjúsággal való kapcsolata.
1990-ben a szerzetesrendek működésének hivatalos engedélyezése után a szalézi rend visszahívta őt és megbízta a Budapest III. kerületben lévő kicsivé zsugorodott, volt szalézi intézet és a Segítő Szűz Mária Lelkészség vezetésével.
A rend római központjának támogatásával kezdte el Óbudán a postnoviciátus építését. Ez 1992-ben elkészült, majd 1994-ben sikerült a kis és elhanyagolt kápolna helyébe is egy új templomot építeni. Itt indult meg a később ismertté vált gyermek- és ifjúsági misék folyamata. Ekkor épített a fiatalok számára játszótereket és sportpályákat is.
1999--től Peisch Ferenc szolgálatát elöljárói rendelkezésre a Pestszentlőrinc-Szemere telepi szalézi plébánián folytatta, a vasárnap esti szentmiséket celebrálta. Az itt elhangzott beszédek hangszalagról írásba rögzítve, szerkesztve három kötetben, Vasárnapi üzenetek A, B, C jelzéssel, utalva az esedékes egyházi évre, láttak napvilágot.
Kívánjuk, hogy sokak lelki épülésére szolgáljon ez a munka. Vissza