Vasárnapi levelek

Fülszöveg

Szerették egymást.
Az arisztokrata, az író, a pilóta, Antoine de Saint-Exupéry és a gazdag, Európába vetődött San Salvador-i lány, a tehetséges festő és nagyszívű, igazi nő, Consuelo.
1930-ban ismerkedtek meg, s rá egy évre - mindkét család rosszallását, majd kiengesztelődését, hozzájárulását is kivíva - összeházasodtak.
A kis herceg, az Éjszakai repülés, a Déli futárgép és a többi remekműnek számító regény írója a nyugtalanok, az élményre zabolátlanul éhesek fajtájához tartozott. És Consuelo sem tagadta meg magától a napi élvezetek romantikus gyönyörét.
A franciául csak dadogva, tétován író Consuelo két kéziratban állított emléket e furcsa házasságnak, egy már-már érthetetlen örök szerelemnek.
A két könyv közül az elsőt, A rózsa emlékiratai-t már ismerheti a magyar olvasó.
Ezt a mostani kötetet a francia kiadó azokból a levelekből szerkesztette, amelyeket a II. világháború utolsó éveiben, New Yorkból Consuelo de Saint-Exupéry intézett Algírban a francia és európai eszméért hadirepülőként harcoló férjéhez.
A levelek nem igazán jutottak el a címzetthez, és ezzel a levelek írója is tisztában volt. Mégis írt, írt és írt. Azután is írt még évekig, hogy Antoine de Saint-Exupéryt már hivatalosan is eltűntnek nyilvánították.
Az első levél vasárnap íródott. És az érintkezés írásos, reménytelenül felemelő és felszabadító formája ebből a rituális gesztusból származott.
Több ez a könyv, mint egyszerű adalék egy nagy író magánéletéhez.
Ez a könyv a múlhatatlan szerelem emlékműve. Vissza