Vasárnapi Könyv 1937. II/11.

Előszó

Részlet:
A pápa napi munkája
Világi uralmuk idejében a művészetkedvelő pápák rengeteg műkincset halmoztak fel Rómában, az egyházi-állam fővárosában és udvartartásuk külső fénye felülmúlta a leggazdagabb fejedelmeket. Olaszország ebben az időben kisebb-nagyobb önálló fejedelemségből állott, amelyek között a pápák uralma alatt álló Egyházi-Állam vitte a vezetőszerepet. Az Egységes-Olaszország megteremtése az Egyházi-Államot sem kímélte. Rómának 1870. szeptember 20-án történet elfoglalása az Egyházi-Állammal együtt a pápák világi hatalmának is végetvetett.
amikor az olasz egységért folyó korszakban ugyanis 1870-ben - Viktor Emánuel IX. Pius pápától engedélyt kért arra, hogy az olasz királyi csapatok az Egyházi Államot is megszállják - ami ekkor már csak Rómára korlátozódott - s a pápa az engedélyt megtagadta, a királyi csapatok erőszakkal szállták meg Rómát, a népszavazás pedig igen nagy többséggel (133.681 igen, 1507 nem), kimondotta, hogy Róma örök időkre egyesült Olaszországgal. Igy ért véget az éves fennállás után. Hiába akarta az 1871-iki kezességi törvényben az olasz állam rendezni a pápával a dolgokat és hiába ismerte el a pápa fejedelmi jogait, biztosítván neki a Vatikán, a Laterán és a Castelgandolfói kastélyt, valamint évi 3,225.000 líra járadékot, a pápa az egyezkedésbe nem ment bele, a felajánlott évi díjat visszautasította és kimondotta a nagy szót, hogy az olasz állam eljárása után »a pápa fogoly«. Vissza