Vasárnapi könyv 1930, 1940, 1941, 1944 (vegyes számok) (49 db)

Előszó

Részlet:

Ha naptárt, kalendáriumot forgatjuk - és ezt igen gyakran megtesszük -, olyan érzésünk támad, hogy az év napjainak ez a lajstroma s beosztása hetekre, hónapokra, évszakokra, az ünnepek, névnapok, a holdváltozások s más égi tünemények megjelölésével régi, ügyes találmány és bizonyára sokat törték rajta a fejüket az emberek, amíg kitalálták. Igy is van. A naptár ősrégi találmány és sokat kellett igazítani rajta, amíg tökéletességének mai fokát elérte. Tulajdonképpen még ma sem mondható egészen hiba nélkül valónak.
El kell képzelnünk az embert, amikor még nem volt kalendáriuma. Látta, tapasztalta, hogy a természet tüneményei megismétlődnek, újra és újra azonosan peregnek le, de még nem találta meg az alapot a természet egy egészet alkotó változásainak, az évnek a mérésére. A fejlődő értelmű ember örömmel nézegette a csillagos eget, figyelte a Holdat, a Napot s rájött arra, hogy az alakját folyton változtató Hold 12-szer megújul s elfogy. Az év hosszának ez a megmérése ha nem is volt pontos, sok előnyt jelentett számára. Most már mégis tájékozódni tudott, mikor kell megművelni a földet, mikor kell vetni, általában mikor kell elvégezni a mezei munkákat, hogy azok minél eredményesebbek legyenek. Ilyen irányban most már folyton tökéletesítette tapasztalatait. A keleti népek, amelyek a művelődést megindították, eleinte a Hold alakváltozásai szerint számították s osztották be az évet, 12 holdhónapot véve egy évnek. Ebből azonban nagy időszámítási bonyodalomnak, zűrzavarnak kellett származnia... Vissza