Vásárhelytől a Fényes Portáig

Előszó

A XVI. századvégi Délkelet-Európában három vetélkedő nagyhatalom néz egymással farkasszemet: első a békében és háborúban egyaránt nehézkes Német-Római Birodalom, a Habsburgok birodalma, amelynek egyelőre csak az a törekvése, hogy fővárosától, Bécstől távol tartsa a félholdat; vele szemben áll a hódításokba belefáradt Oszmán Birodalom, amely a csetepatékban még félelmes tud lenni, de messzemenő tervek megvalósítására már alkalmatlan, a döntő összecsapástól vonakodik; kettejük között a nagyhatalmi álmokat kergető lengyel pánok respublicája igyekszik néha, nagy vérveszteségek árán is magának hol az oroszoktól, hol a törököktől területeket elhódítani. Három hatalmas, szinte tehetetlen kolosszus; az elsőt ezernyi divergens erő: különböző történelmű, nyelvű, vallású népek törekvései, nehézkes bürokratizmus, tehetségtelen hadvezérek tartják vissza a támadástól; a második, látszatra, zsarnoki fegyelemnek engedelmeskedik, és ha arra kerül a sor, az első pillanatban gyorsan és kíméletlenül tud ütni, de a belsejét emésztő viszályok, a korrupció, a katonai vezetők közti marakodás és nem utolsó sorban a sok energiát felemésztő perzsa háborúk képtelenné teszik komoly, hosszas erőfeszítésre; a harmadikat korszerűtlen feudális anarchiája, az erős központi hatalom hiánya fosztja meg ütőerejétől. E három hatalom között őrlődik a török érdekszférába tartozó kis hűbéri államok komplexuma: az erdélyi fejedelemség, a havaselvi és moldovai vajdaság, amelyek elnyomott népe az uraiktól és a török zsarnokságtól való szabadulás útját keresi. Úgy látszik, hogy az elnyomottaknak ez a vágya az 1590-es években testet ölthet: a dölyfös és harcias Szinán nagyvezér támadására a Német-Római Birodalom kénytelen kilépni tehetetlenségéből, és a három kis hűbéres nem megvetendő erőtartalékait felhasználva sikeres harcba kezd félelmetes déli vetélytársával. Vissza