Vásárhelyi tárlat

Előszó

Kevés olyan jól körülhatárolható, zárt struktúrát alkotó művészi csoportosulás van, mint a "hódmezővásárhelyi iskola". Nem mintha nem lennének különféle tehetségei, hiszen - hogy csak három modellszerű reprezentánsát említsük - Németh József, Szalay Ferenc vagy Fejér Csaba stílusa ugyancsak eltérő, mégis az a világ, amelyből a vásárhelyi művészet táplálkozik, zárt világ és az annak művészi tükröződése is.
Miben rejlik a vásárhelyi művészet egysége? Mint az említett nevek is jelzik - vagy mégjobban bizonyítja a többi vásárhelyi művész tevékenysége -, az egység nem formai-stilisztikai jellegű, jóllehet végső soron a forma szintjén is lehet közös nevezőket találni. A közösség azonban sokkal inkább a vásárhelyi művészeknek adott valóság dimenzióiban rejlik, az abból levonható jelentéskör lehetőségeiben és elhatároltságában. Ha azt mondjuk, hogy a vásárhelyiek a paraszti világ festői, még csak távolról körvonalaztuk e jelentéskört, a benne rejlő tematikát és a toposzokként vissza-visszatérő motívumkincset. Egy lépéssel közelebb jutunk, ha a paraszti világot topográfiailag is elhatároljuk, mert ezzel már bizonyos mértékig meghatározzuk a motívumkör sajátosságait is. Jóllehet korunk művészetében a táj nem játszik már oly meghatározó szerepet, mint akár például az impresszionizmusban játszott az Ile de France - mégsem lehet semmibe venni. Vissza