Vasalt ruha mángorolva/Meghúzom magam

Előszó

Részlet a könyvből:

"A bűnös megbüntetése intő példa a gazembereknek, az ártatlan elítélése minden tisztességes ember ügye." (La Bruyére, 1645-1696)

- Ötven vagy száz elnökper biztos volt a hetvenes évek "ellenreformációs" éveiben. A téeszelnökök ilyen mérvű bírósági szereplése még akkor is politikai kérdés, ha mind egy szálig gazemberek lettek volna, de általában nem voltak azok. Miért lenne épp ez a gárda gyengébb erkölcsű bármelyik vezetői csoportnál? Igaz, hogy a szabadabb gazdálkodás vonzotta a szövetkezetbe is a szerencselovagokat, de még ahol feltűntek, ott is a szövetkezeti tevékenység akkor rossz szemmel nézett peremén maradtak. Ugyanakkor nagyon sok mozgékony ember gyűlt össze, aki itt kiélhette alkotókészségét, amire másutt - a bürokratikus kötöttségek miatt - nem volt lehetőség. A nyerészkedés, a negatívumok ellen a melléküzemági tevékenység elismerésével, a gazdasági szabályozók finomításával, változtatásával kellett volna fellépni, ez illett volna a reform szelleméhez. De 1974-re győzött az "ellenreformáció", teret nyertek a bürokratikus, centralista intézkedések, s végül odáig fajult a helyzet, hogy egy sor téeszben megjelent maga a rendőrség vagy az ügyészség. Aztán a melléküzemágban elkövetett szabálytalanságok vádját kiterjesztették a szövetkezet vezetőire, magára az elnökre is. Nem tudom: a vezérigazgatót is oda szokták ültetni a vádlottak padjára a csaló raktáros vagy portás mellé? Vissza