Csoportkép

Fülszöveg

í!
' " ; ¦ il' I ' .

Látás, jelek, jelentés - a gyűjtemény alcímébe foglalt fogalmak segítségével úgy fogalmazhatnánk meg Vasadi Péter kritikusi ars poeticáját, hogy igényli és elvárja az írótól: lássa meg az igazságot (amely az ő meggyózó'dése szerint van, mert megkülönböztethetó'a nem igaztól), tiszta, világos jelekbe foglalja, amit megtudott róla, legyen jelentése az írásnak, azaz jelentés legyen, egy ember hiteles, megszenvedett híradása az életéről a másik ember számára, s az intene számára Tehát az írás frivol nyelvi relativizmusba temetkező' divatja idején Vasadi konfessziónak tekinti továbbra is a verset és regényt is.
A kilencvenes években született kritikák java része olyan írókról szól, akikre nem szokott figyelem esni. De ebben nincs semmiféle durcás keresettség: nem akarja Vasadi elhitetni, hogy ezek jobbak vagy jelentékenyebbek azoknál, akiket kényeztet a siker, ót csupán érdeklik ezek a teljesítmények, vonzzák, kiérdemlik szeretetét. Van jelentésük a... Tovább

Fülszöveg

í!
' " ; ¦ il' I ' .

Látás, jelek, jelentés - a gyűjtemény alcímébe foglalt fogalmak segítségével úgy fogalmazhatnánk meg Vasadi Péter kritikusi ars poeticáját, hogy igényli és elvárja az írótól: lássa meg az igazságot (amely az ő meggyózó'dése szerint van, mert megkülönböztethetó'a nem igaztól), tiszta, világos jelekbe foglalja, amit megtudott róla, legyen jelentése az írásnak, azaz jelentés legyen, egy ember hiteles, megszenvedett híradása az életéről a másik ember számára, s az intene számára Tehát az írás frivol nyelvi relativizmusba temetkező' divatja idején Vasadi konfessziónak tekinti továbbra is a verset és regényt is.
A kilencvenes években született kritikák java része olyan írókról szól, akikre nem szokott figyelem esni. De ebben nincs semmiféle durcás keresettség: nem akarja Vasadi elhitetni, hogy ezek jobbak vagy jelentékenyebbek azoknál, akiket kényeztet a siker, ót csupán érdeklik ezek a teljesítmények, vonzzák, kiérdemlik szeretetét. Van jelentésük a számára. Ez a természetes és őszinte viszony a nyomtatott szóhoz és az írótársakhoz az önérzetes nyugalmával vonja hatása alá az olvasót. Egy költó'társáról (Csokits Jánosról) írja, de önjellemzésnek is vehetnénk: „elvesztegetett magából, lehullajtott magáról minden olyat, ami tehernek számít, illúziótlan, vagyis a valót, a valóságot látja, túl van a hiszékenységeken, fölülről néz, szikár, lényegre töró", kitart — röpül tovább Eró't mutat, ha csak a folyamatos haladáshoz szükséges erót is. Versról versre, évról évre, szárnycsapásról szárnycsapásra. Ennyi elég is." Vissza