Vas vármegye nemes családjai

Előszó

Ha az ember figyelmesen áttanulmányozza Balogh Gyula éppen száz éve megjelent művét, akkor első látásra talán kicsit hevenyészettnek tűnik. Gondoljunk azonban arra, hogy csak ötven év telt el a szabadságharc óta, amely eltörölte az ősiség törvényét. Az ősiség a családi birtokot a leszármazottak kollektív örökségének tekintette. Ha valamely távoli rokon meggazdagodott és megpróbált jogot formálni a család birtokaira, számtalan per, kellemetlenség, végső soron veszteség érhette a család tagjait. A családok ezért egyáltalán nem törekedtek leszármazásuk nyilvánosságra hozatalára, hisz ezzel csak a támadási felületet növelték volna. Kialakult egy reflex, amely a családfák titokban tartását eredményezte. Hosszú idő kellett ahhoz, hogy ez a szemlélet megváltozzék. A kiegyezés utáni korban indulnak meg a családkutatások és a századforduló táján kapcsol teljes sebességre a források összegyűjtése. A századfordulóra érik meg a családfák összeállításának igénye, ez a magyar genealógia aranykora. Ebben a folyamatban Balogh Gyula könyve előkelő helyet foglal el. Minden adata megbízható, levéltári forrásokra támaszkodik. A világháború, az ország megcsonkítása, a birtokos nemesi réteg elszegényedése aztán megállítja ezt a kedvező folyamatot.
Ha most megkíséreljük az azóta eltelt idők kutatási adatait összesíteni, saját levéltári kutatási eredményeinkkel teljessé tenni, akkor talán az utolsó időpontban vagyunk, amikor még össze lehet gyűjteni egy-egy család legitim tagjait. Rövidesen nem lehet majd eldönteni, kik a valódi és kik az önjelölt leszármazottak. Vissza