Előszó
Tisztelt Olvasó!
A Vas megyei községek és városok jelentős részének arculatát a templomok mellett a kastélyok és kúriák határozzák meg. Az Őrség kivételével azonos sűrűséggel népesítik be a Rába-völgyét, a Vas-soproni-síkságot, a Kemeneshátat, a Kemenesalját, valamint a Gyöngyös-, a Sorok-patak vidékét.
A kastélyok és a kúriák építtetői kiemelkedő helyet foglaltak el a települések életében. Az épületegyüttesek mérete igazodott tulajdonosai vagyonához, reprezentációs igényéhez. A legnagyobb birtokosok egy-kétszintes, húsz-huszonöt szobás rezidenciái és a kisnemesek, nagygazdák portáitól néha alig-alig különböző kúriái egyaránt megtalálhatók soraikban. A változatos méret mellett a legkülönbözőbb stílusirányzatokat fedezhetjük fel közöttük, a reneszánsztól a barokkon át a szecesszióig mindenféle építészeti irányzat fellelhető megyénkben. Külön értéket képviselnek a polgárság által épített díszes városi lakóházak.
A kastélyokat körülvevő parkok és díszkertek maguk is gyakran műremeknek számítanak. A gazdasági épületek kisebb művészi színvonalon, de megőrizték tulajdonosaik egykori ízlésvilágát.
Múltunk e színes és érdekes világát mutatja be Katafai-Németh József most megjelent könyvében, amelyet a Tisztelt Olvasó a kezébe vesz. Több mint egy évtizedes kutatásainak eredményeként a Szerzőnek már 2003-ban kiadásra került e kötet első része, ebben a most megjelenő munkájában újabb kastélyok és kúriák bemutatásával ismerteti meg a múlt értékei iránt érdeklődő közönséget. A Szerző rendkívül nagy feladatot vállalt magára a szülőföld szeretetétől átitatott munkásságával, hiánypótló alkotásával gazdagítva megyénk honismereti szakirodalmát.
Az első kötethez hasonlóan erénye e könyvnek is, hogy megvalósul benne a szöveg és a kép egysége. A kastélyok és kúriák sorsa és építészeti leírása mellett megjelennek a települések és a birtokos családok történetei, családfái és címerei.
Bízom benne, hogy Katafai-Németh József most megjelent műve felhívja figyelmünket megyénk értékes épülettípusaira, és vele együtt szülőföldünk múltjára, amelyet kötelességünk tovább adni az eljövendő kornak, figyelmeztetve arra, hogy szülőhazánk és múltunk ismerete nélkül nem születhet meg a napjainknál biztatóbb jövőnk.
Vissza