Előszó
Hozzád szól beszédem: végiggázolt népem,
Ki évezred óta csetlő-botló lépten
Véreztél, izzadtál, váltig csak szenvedtél
S átkozott bérül most rádborúlt szemfedél.
Lélekkel ajánlom féltő...
Tovább
Előszó
Hozzád szól beszédem: végiggázolt népem,
Ki évezred óta csetlő-botló lépten
Véreztél, izzadtál, váltig csak szenvedtél
S átkozott bérül most rádborúlt szemfedél.
Lélekkel ajánlom féltő írásomat,
Hallgató sorokban hangos sírásomat.
Olvasd el az írást, értsd meg a nagy sírást;
Válaszként fogadj meg áldott munkabírást.
Fajmentő dolgodban ne legyen megállás,
Igy lesz a sírásból megváltó, nagy áldás.
Józan eszed éles, izmos a két markod;
Győzelemre jutsz, ha gyeplődet jól tartod.
Nincs a nagyvilágon fajrokon testvérünk,
Akitől bajunkban vállat vállhoz kérjünk;
Olyanok vagyunk, mint pusztán magános fa,
Melynek ágát villám százszor megcsapdosta,
Mégis ős gyökérrel tartozunk a földhöz:
Tenger könnyei-vérrel ázott magyar röghöz.
Vissza