Szorospataki Lámpafények

Fülszöveg

Nem lettem író, csak amolyan írogató ember. Ahhoz nem volt elég tehetségem, kitartásom. A inásod-harmadrendű írócskák sorát meg minek szaporítottam volna? így 19 évesen felvettek a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára és a híres-neves József Attila Népi Kollégium is befogadott falai közé, a fényes szellők idején. A tömény politikát, a népgyűléseket hátrahagyva egy ideig levelezőként tanultam tovább. Ám az ügyvédi irodák szerveződő falanszter-rendszere végleg kedvemet szegte. így cseppentem bele a bányászatba, apám nyomdokait követve, aki üzemvezető-főbányamester volt. Ma sem bántam meg a választásomat. A bérfelelösi beosztás biztos anyagi hátteret j elentett a családomnak és megírandó témák hosszú sorát nekem.
A rendszeres bányajárás, az adminisztrációs munka, szinte teljesen kitöltötte az időmet. Azért ki-kibuggyant belőlem egy-egy újságcikk, rövidebb, hosszabb elbeszélés, novella. Ezeket a megyei lap, meg a Palócfold cíhiű folyóirat közölte, az utóbbinak egy időben... Tovább

Fülszöveg

Nem lettem író, csak amolyan írogató ember. Ahhoz nem volt elég tehetségem, kitartásom. A inásod-harmadrendű írócskák sorát meg minek szaporítottam volna? így 19 évesen felvettek a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára és a híres-neves József Attila Népi Kollégium is befogadott falai közé, a fényes szellők idején. A tömény politikát, a népgyűléseket hátrahagyva egy ideig levelezőként tanultam tovább. Ám az ügyvédi irodák szerveződő falanszter-rendszere végleg kedvemet szegte. így cseppentem bele a bányászatba, apám nyomdokait követve, aki üzemvezető-főbányamester volt. Ma sem bántam meg a választásomat. A bérfelelösi beosztás biztos anyagi hátteret j elentett a családomnak és megírandó témák hosszú sorát nekem.
A rendszeres bányajárás, az adminisztrációs munka, szinte teljesen kitöltötte az időmet. Azért ki-kibuggyant belőlem egy-egy újságcikk, rövidebb, hosszabb elbeszélés, novella. Ezeket a megyei lap, meg a Palócfold cíhiű folyóirat közölte, az utóbbinak egy időben rendszeresen író munkatársa voltam. Első bányász regényemet 1952-ben írtam, a romantikus hangzású „Fekete napsugarak" címet adva neki. A Szépirodalmi Könyvkiadó szerződést kötött velem, de többszöri átdolgozás után sem lett belőle semmi. „Gólok és hétköznapok" címmel küldtem el következő regényemet a Medicina Sport Kiadónak 1967-ben, amely meg is jelent. Ezt egy újabb bányászokról szóló regény, a,JCaloda" követte. A Magvető Kiadónál tárgyaltunk is a megjelenéséről, de a kézirat mai napig a fiókomban hever. A Palócföld közölt belőle részleteket.
Az 1980-as évek elején romlani kezdett az egészségem. Túlestem egy alattomos agyi infarktuson, fokozatosan elnehezedett a járásom és a jobb kezem sem engedelmeskedett. Második csoportba tartozó rokkantnak minősítettek, segítség nélkül már nem boldogulok, így 1985-től nyugdíjas vagyok és ekkor, nehogy véglegesen „leírjanak", elkezdtem dolgozni. Részt vettem egy országos pályázaton és elbeszélésem a széppróza kategóriában első díj at nyert.
Szorospatak történetét 1986-ban kezdtem el írni, többek buzdítására, ehiehezült kézzel, csigalassúsággal araszolgatva a papíron. Az a cél vezetett, hogy a regényes szépségíí bányatelep életét, a bányamunkások nehéz, küzdelmes napjait megmutassam azoknak, akik utánunk jönnek. A kéziratból a sok ígéret, tisztes szándék ellenére sem lett könyv.
Most megint dolgozom, kisregényt próbálok írni a mai falu valóságáról. Nehezen, bal kézzel körmölgetve a betűket, vagy egy ujjal gépen kopácsolva, mellé-melléütve rovom a sorokat. Sokszor elgondoltam már, minek ez a keserves hadakozás a szavakkal, a mondatokkal? Ki tadj a, lesz e belőle valamikor mű, ötödik könyv?
Aztán kínlódva újra nekilátok, mert amíg írok, addig is élek.
Várszegi György Vissza