Erdélyi sorsvallató

Fülszöveg

Varró János Erdélyi sorsvallató posztumusz könyve kristálytiszta gyónás, önmagának, nekem és neked. 1987-ben írta, mikor lezárta élete nagy korszakát, és hatvanévesen belevágott egy új, csupán körvonalaiban ismert világba Magyarországon. A sok bizonytalanság után a védekezésre, befelé fordulásra szánt energia és tudás végre kiáramolhatott sok diák és tanártárs örömére, s a dolgok, ha kicsit későn is, de a helyükre kerültek. Olvasó, légy figyelmes, lehet, hogy nyomasztó ennyi szenvedést megismerni, mert e könyvben életre kél Varró János sorsa, de erősödj általa s okulj. Ma is nehéz eligazodni az életben, s nem is lesz könnyebb, ha nem tudod elválasztani a búzát az ocsútól. Felvértez, hogy nemcsak a világ, de saját kelepcédbe se kerülj. Varró János puritán, gyökereit örökké megtartó látása a világról s a belső fegyelem, mely egész életére jellemző, az örök kitartás példája. Az a viszonyrendszer, amiben élt s melyről őszintén ír, nemcsak egy irodalomtörténész pontos tudását, írói tehetségét, hanem egy manipulált világban élő tisztességes ember sorsát is láttatja velünk. Nem ítél, csak mesél és megállapít tényszerűen, s te olvasó megérzed a hitelességet. Az ember születik, él és meghal, ez az általános, de Varró János - mint sok 56-os - többször született és többször halt meg, az Erdélyi sorsvallató örök, tiszta nyomata életének és korának, melyben az örömöt csupán a belső hitből meríthette, s így minden manipuláció ellenére kitartása örökké megmaradt. Páskándiné Sebők Anna Vissza