Fülszöveg
Akárcsak első, Szolgálat című Forrás-kötetem, ez a kis gyűjtemény is egy 1958-as írással indul, s felölel a Szolgálat témáinak akkoriban és azóta készült főbb variációit, köztük egy nagyobb, riportszerű elbeszélést s néhány karcolatot, amelyek most itt látnak napvilágot először.
Annak idején az első könyvecském kisebb vitát kavart: a személyes élmények túlzott "értékesítése", az azoktól való eltávolodás, kellő távlat és áttételesség hiánya miatt. Nos, ez a vád ezúttal is rám hullhat, de vállalom. Sőt sietek elárulni, hogy még ott is ahol ez a kívánt "áttét" látszólag a legnagyobb mértékben megvalósult, ott is rólam van szó, személyesen. Még akkor is, ha netalán másokkal láttam megtörténi, ami velem is megeshetett volna. Csak az tud érdekelni, semmi más, amibe behelyezhető vagyok. S csak azt tudom leírni önmagamról, amibe mások is behelyettesíthetők.
Még ez a vallomás sem rólam szól, hanem mindazokról, akik így vannak még ezzel a dologgal. S - legalábbis az én legjobb...
Tovább
Fülszöveg
Akárcsak első, Szolgálat című Forrás-kötetem, ez a kis gyűjtemény is egy 1958-as írással indul, s felölel a Szolgálat témáinak akkoriban és azóta készült főbb variációit, köztük egy nagyobb, riportszerű elbeszélést s néhány karcolatot, amelyek most itt látnak napvilágot először.
Annak idején az első könyvecském kisebb vitát kavart: a személyes élmények túlzott "értékesítése", az azoktól való eltávolodás, kellő távlat és áttételesség hiánya miatt. Nos, ez a vád ezúttal is rám hullhat, de vállalom. Sőt sietek elárulni, hogy még ott is ahol ez a kívánt "áttét" látszólag a legnagyobb mértékben megvalósult, ott is rólam van szó, személyesen. Még akkor is, ha netalán másokkal láttam megtörténi, ami velem is megeshetett volna. Csak az tud érdekelni, semmi más, amibe behelyezhető vagyok. S csak azt tudom leírni önmagamról, amibe mások is behelyettesíthetők.
Még ez a vallomás sem rólam szól, hanem mindazokról, akik így vannak még ezzel a dologgal. S - legalábbis az én legjobb meggyőződésem, megfigyelésem szerint - jó sokan vannak. Ha nem így tudnám: még ezt a néhány sort sem sikerült volna papírra vetnem.
Vállalom tehát a hőseimet, tudván, hogy csak krónikásuk vagyok és semmi több; még akkor is, ha köntösük talán tőlem kapták, történeteiket pedig abból az egyetlen életből - a magaméből -, amelyet elejétől végéig módomban van ismerni.
Vissza