Várostromok a világtörténelemből

Előszó

Homérosz halhatatlan Iliász és Odüsszeia című eposzai hűen bemutatják, hogy miért háborúztak annyit a történelemben az emberek: zsákmányért, új földek meghódításáért, dicsőségért; a másik oldalról pedig a földjük, városuk megvédéséért. A két eposz az emberiség kultúrkincsének ékköve, az élete során mindenkinek legalább egyszer el kellene olvasnia és gyönyörködnie benne. Most, sokadszor olvasva, a régmúltban ógörögül is tanulmányozva, újra felfedeztem szépségeit és ebből kívántam morzsákat felvillantani a nyitó történetben.
Az emberiség története tele van állandó háborúkkal, csatákkal és küzdelmekkel. Az összecsapások különleges színhelyei voltak a legkorábbi időktől kezdve épített várak, ugyanis a településeket és a városokat erős falakkal vették körül, hogy az ellenséges támadásoktól megvédjék őket. A hódítóknak mindenáron a várakat kellett elfoglalniuk, hogy egy területet tartósan birtokba tudjanak venni; a védőknek pedig mindenáron el kellett hárítaniuk a támadást. A nyílt színi csaták rövid lefolyásúak (maximum 1-3 naposak) voltak, de a várvívások és várvédelmek gyakran hónapokon, sőt éveken keresztül zajlottak, éppen ezért olyan érdekesek, izgalmasak.
A világtörténelem megszámlálhatatlan mennyiségű várostroma közül a Kr. e. 1250-től Kr. u. 1860-ig terjedő 3110 év hadieseményeiből 15 ostromot választottam ki, részletesen tanulmányoztam őket, és a szűkre szabott terjedelem miatt tömören igyekeztem bemutatni egy-egy ostrom történelmi előzményeit, körülményeit, lezajlását; a várak történetét, valamint a várvívók és várvédők rövid életpályáját. Könyvtárnyi irodalmat tekintettem át és összegeztem, bízva abban, hogy sikerül az olvasók érdeklődését felkelteni az események iránt, s talán az irodalomjegyzék alapján a részletekről tovább tájékozódnak.
A kötetben a leghíresebb ostromok és hadvezérek kaptak helyet: a mitológiai Trója Akhilleusszal és Hektórral, Türosz Nagy Sándorral, Szürakuszai Arkhimédésszel, Alesia Julius Caesarral és Vercingetorixszal, Róma Alarikkal, Jeruzsálem Bouillon Gottfrieddal, Kijev Batu kánnal, Orléans Jeanne d'Arckal, Konstantinápoly II. (Hódító) Mohameddel és XI. Konsztantinosszal, Tenochtitlán Hernandi Cortezzal és II. Montezumával, Bécs Kara Musztafával és Rüdiger von Starhemberggel, Berlin Hadik Andrással, a párizsi Bastille a forradalmi néppel, Toulon Bonaparte Napóleonnal, Palermo Giuseppe Garibaldival és Türr Istvánnal.
Érdekesség, hogy a bemutatott 15 várból mindössze kettőt - Orléans és Bécs - sikerült megvédeni az ostromlóktól, a többi rövidebb-hosszabb hősi és véres harc után elesett. Megdöbbentő, hogy a győztesek sok esetben nemcsak a katonákat, hanem az ártatlan civil lakosságot is (gyermekeket, nőket, időseket) kíméletlenül legyilkolták; így tettek a tatárok Kijevben, de hasonlóan jártak el a keresztesek Jeruzsálemben. Sajnálom, hogy a magyarországi - nem kevésbé híres - várostromokból ide most nem válogathattam, de azért számos magyar vonatkozás is fellelhető a kötetben. Itt utalok rá, hogy a kiadó 2005-ben jelentette meg a Várostromok a magyar történelemből című munkámat, amelyet az érdeklődő tisztelt Olvasó külön tanulmányozhat.
Vallom és teljes mértékben egyetértek Szent-Györgyi Alberttel: "A tantárgy, melynek döntő hatása volt értékrendszerünk kialakulására, az a történelem. Milyen más alapokra lehet a jövők építeni, mint a múltra?" Ezt egészíti ki Guido Knopp német történész gondolata: "...nem tudjuk a jövőt megnyerni, ha nincs erős történelmi alapunk, ha nem tudjuk, kik vagyunk és honnan jöttünk." Ezek jelentik az én hitvallásomat is.
A várostromokat a fenti gondolatokkal őszinte szívvel ajánlom az általános és középiskolai diákoknak, a felsőoktatás hallgatóinak, a történelemtanároknak és a történelem iránt érdeklődő felnőtteknek. Aki szereti a hadtörténelmet, bizonyára sok érdekességet talál a várostromok részletes leírásában, a várak történetének és az ellenfelek életének tanulmányozásában. Vissza