Városom - Mostohám (dedikált példány)

Fülszöveg

Az ifjúság emlékeinek kaptára ez a könyv. Fájdalom, megaláztatás, düh zúg benne, de a szeretet, a szépség iránti vágy, a tündöklő remény is ott a sorokban. A versek jó részét még az állami Ybl Miklós reáliskola diákjaként írta Csanádi Imre, és néhány kivétellel a többi költemény keletkezése is a pályakezdés elejére esik, a megtiport ifjúság éveire. Az olvasó tehát ne az ismert verseket keresse - egyébként a versek majdnem fele, azaz 16 vers a gyűjteményes kötetben sem található, sőt közülük 8 most olvasható először kinyomtatva inkább kísérje el a költőt a Horog utcán, a piactéren át a laktanyák előtt a Haleszig, az Öreghegyig, s közben figyelje, a még középiskolás Csanádi Imre miként halmozza fel tapasztalatait a már tökéletesen elsajátított formai tudás mögé, hogyan alakulnak át a leírások vággyá, ítéletté, kor- és személyiség rajzzá, a vonzások és taszítások szintéziseként választássá, költői, ami persze azt is jelenti: emberi állásfoglalássá, verssé. A költemények többsége a magyar történelem és társadalom igen súlyos, sötét időszakában keletkezett. A derű fénycsíkjai gyérebben csillannak föl. Ám a kötet egésze mégis azt bizonyítja, hogy a százados tornyok alatt idegenül botorkáló zámolyi parasztfiú, szemérmesen titkolva bár, lelke mélyén szerette ezt a várost, ifjúsága keserédes táplálóját.
Nem akármilyen könyv ez, hanem jelkép. A hajdani magányos, szegény diákból Kossuth-díjjal és a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével kitüntetett költővé emelkedett Csanádi Imrének és a Városnak, Fehérvárnak kézfogása. Vissza