Városi lakástipusok

Előszó

Ez a könyvünk a lakásreform kérdésével foglalkozik. Igen fontos feladatot vállalt, olyat, amelynek megoldása nélkül a nagymennyiségű lakásszükséglet kielégítése, a lakásépítések végrehajtása el sem képzelhető. Budapesten és az országban nemcsak az emberek ezrei vannak lakás nélkül, másokkal - rokonokkal, szomszédokkal - egy fedél alá kényszerítve, nemcsak tízezrével laknak emberhez méltatlan, egészségtelen, barátságtalan, lelketnyomorító lakásokban, de még azok is, akik boldog birtokosai lehetnek egy-egy „modern" bérházbeli úgynevezett „jó lakásnak", tudtukon és akaratukon kívül belekerültek egy, a fejlődéssel lépést tartani nem tudó lakáspolitika, egy csupa esetlegességen és az építészettől merőben távol álló szempontokon alapuló lakásszisztéma kényszerei közé, melyek életmódjukat, életük formálásának lehetőségeit teljesen eltorzítják. Gondoljunk csak a telkek szeszélyes méreteit, véletlenszerű formáit tükröző, minden egységes léptéket nélkülöző szobaméretekre és arányokra, melyek az ugyancsak esetleges méretű bútorokkal legtöbbször bebútorozhatatlanok. Gondoljunk csak a hálószoba, ebédlő, az „úriszoba" merev kategóriáira. A hálószobára, melybe a hitvesi páros-ágyak és a „sezlon" szétbonthatatlan szentháromsága a „szárnyas" ajtón keresztül szinte bedagad az ebédlőbe; az ebédlőre, középen az ebédlő-asztallal és a hat, vagy tizenkét székkel, a minden oldalról nyíló ajtók axisában, mely így legfeljebb az étkezés ceremóniáinak szolgál - úgy-ahogy - alkalmas terepül; az „úriszobára", amely már nem is tölt be semmiféle reális funkciót, csupán a reprezentálás, a polgári „tekintély" fikcióját akarja hirdetni. Gondoljunk a sehová sem dugható gyerekekre, akik vendégség esetén a szülői ágyakban várnak az "ebédlő-díván" felszabadulására. Vissza