Város és Vonzáskörzete

Előszó

Meghatározható-e a települési önkormányzatok optimális nagyságrendje?
Erre a fontos kérdésre kereste a választ 1994 áprilisában számos tudós és gyakorló közgazdasági szakember kontinensünk szinte minden országából azon a budapesti tanácskozáson, amelyet az Európa Tanács Helyi és Regionális Szervek Irányító Bizottsága soros ülésén rendezett.
A tanácskozás - amint várható volt - még az ajánlás szintjén sem tudott közös nevezőre jutni, pontosabban a nemzeti referátumok és a viták után az kristályosodott ki, hogy a kérdés, a problémakör önmagában nem értelmezhető, pontosabban nem lehet adni valamiféle általános receptet egyetlen országnak sem. Az igazolódott be, hogy az önkormányzati rendszer kialakításánál és továbbfejlesztésénél azok az országok jártak és járnak el igazán helyesen, amelyek messzemenően figyelembe veszik - egyebek között - a település-szerkezetet, a gazdaság-földrajzi adottságokat, a közlekedési viszonyokat, sőt a történelmi tradíciók mellett még az olyan tényezőket is, mint kisebbségek jelenléte, száma, stb.
Mindezt azért tartottam szükségesnek kiemelni, mert különösen az utóbbi két-három év egyértelműen nehéz (és nehezülő) gazdasági körülményei között mind gyakrabban merül fel a magyar önkormányzati rendszer széttagoltságának kérdése. Ez - önmagában véve - még nem érdemi ismérv, pontosabban csak annyit jelent, hogy önkormányzati rendszerünk megőrizte egyrészt a tradíciókat, másrészt figyelembe vette hazánk valós település-szerkezetét. Emellett a politika és törvényalkotás messzemenően akceptálta 1990-ben valamennyi önálló település lakosságának az önkormányzáshoz való jogát. Vissza