Egy asszony a milliók közül 1-2.

Fülszöveg

Várnai Zseni életműsorozatának harmadik, illetve negyedik kötete ez az önéletrajzi trilógia, amely az Egy asszony a milliók közül, a Fényben, viharban és a Nem volt hiába című köteteket foglalja magába.
"Mikor a harmadik kötet utolsó fejezetét is papírra vetettem, azt hittem: befejeztem életem regényét - írja a költőnő. - Úgy véltem, eleget tettem élőnek és holtaknak, amikor emlékezésem és képességem szerint leírtam azt a keveset, amit egyik ember a másikáról, az életről, világról tudhat. Majd ráeszméltem, hogy nincs még befejezve semmi, sem is lehet, míg élek, míg perceim továbbhullámzanak a végtelen időben.
Írás közben újra végigjártam az úttalan utakat, és egyre csodálatosabbnak éreztem, hogy élek. Ma is szinte álomszerűnek tűnik, hogy volt erőm megküzdeni az apokaliptikus évek szörnyeivel, de bátor emberek, akik velem egy célért harcoltak, megvédték életemet.
Így történt, hogy megértem az új korszakot, s megláttam a vértengerből kiemelkedő új világot. E pillanatban is minden idegszálammal érzem, ami földön és égen történik, s együtt harcolok a békéért és igazságért harcolókkal. Erről vallok a könyvemben is. "
Várnai Zseni neve elválaszthatatlanul összefonódott a magyar történelemmel. A két csúcs, az 1912--ben írt, s az őszirózsás forradalom vezérversévé vált.
Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek, valamint az 1944-ben született, s az illegális mozgalom röpcéduláin terjesztett Kopogtatok című vers jelenti elsősorban ezt az összetartozást. E két vers önmaga számára is eligazító, világítóroronyként emelkedett ki életművéből, megszabva sorsát, cselekedeteit, kijelölve helyét azok között, akik a történelemformálást vállalták. Korszakokat ölel magába e gazdag költői s asszonyi élet, ezért is válhatott önéletrajzi műve, az Egy asszony a milliók közül századunk izgalmas krónikájává, amelyet a költőasszony lírai látás- és ábrázolásmódja tesz izgalmasságában, kormorságában is meghitté, sajátunkká. Vissza