Fizika I.

Előszó

Egy test mozgását mindig valamilyen másik testhez viszonyítjuk. Ezt a másik testet vonatkoztatási testnek nevezzük. A mozgás mindig viszonylagos.
Egy viszonylag kisméretű test mozgása egy vonal mentén történik, ez a vonal a mozgás pályája. A pálya egy darabjának a hossza a test útja. A test egy pillanatnyi helyzetétől egy későbbi helyzethez mutató irányított egyenes szakasz az elmozdulásvektor.
Egyenes vonalú egyenletes mozgásról akkor beszélünk, ha a mozgó test pályája egyenes, és a test egyenlő időtartamok alatt egyenlő utakat tesz meg, bármekkorák is az időtartamok. Abból, hogy az egyenlő időtartamokhoz egyenlő utak tartoznak, következik, hogy az út és a megtételéhez szükséges idő egyenesen arányos, ezért hányadosuk állandó. Az út és az idő hányadosa az egyenletesen mozgó test sebességét adja meg.
Változó mozgásról beszélünk, ha a test útja és a megtételéhez szükséges idő között nincs egyenes arányosság, tehát a hányadosuk nem állandó. Ilyen esetben az út és a megtételéhez szükséges idő hányadosát átlagsebességnek nevezzük. Azt, hogy egy adott pillanatban milyen gyorsan mozog a test, a pillanatnyi sebesség mutatja meg. A pillanatnyi sebesség annak az egyenletes mozgásnak a sebessége, amellyel a test a kérdéses pillanattól kezdve tovább mozogna, ha mozgása egyenletessé válna. A pillanatnyi sebességet (jó közelítéssel) úgy számolhatjuk ki, hogy a nagyon rövid időtartam alatt megtett utat osztjuk a szükséges időtartammal. (Az így számolt érték annál pontosabb, minél rövidebb az időtartam.)
A pillanatnyi sebességet mutatja gépkocsi sebességmérője. Vissza