Az írás története

Előszó

Nem szorul magyarázatra, hogy az írásnak mily nagy a jelentősége az emberiség történetében, azért néhány szóval tájékoztatni szeretném az olvasót, milyen felfogás alapján igyekeztem megközelíteni ezt a nagyfontosságú tárgyat, mit merítettem forrásaimból, mikor és miért alkalmaztam egyéni szempontokat. Elsősorban sietek megjegyezni, hogy nem törekedtem teljességre; nem vettem sorra az összes írásrendszert, mely a történelem folyamán valaha feltünt, s nem mutatok be minden ma élő, ismert ábécét. Noha az írás története nem egységes, összefüggő folyamat, s a születése körül is sok még a homály, mégis azt tapasztaljuk, hogy nagyjából azonos törvények szerint fejlődött mindenütt, ahol az ember az elfutó gondolat megrögzítésének ezt a csodálatos eszközét fölfedezte. Ebben a könyvben nem a szakemberhez, hanem a tudnivágyó olvasóhoz szólok, akinek - ha az írás kialakulását és az emberi szellemhez való viszonyát megismerni akarja - nincsen szüksége rá, hogy e párhuzamos fejlődések százain végigmenjen; elegendő, ha csupán azokkal ismerkedik meg közelebbről, amelyek a történelem nagy népeinek kezében valóban világtörténelmet csináltak. A kevésbbé jelentős rendszerek sem belső, sem külső, formai fejlődésükben nem mutatnak fel oly nagy eltéréseket, hogy elhanyagolásuk az írás szakszerű, hiteles képének megalkotásában számottevő hézagot jelentene. Annál inkább, mert ezek a "nagy" rendszerek híven magukba foglalják, sőt maguk is megismétlik az írás történetének összes állomását s a tökéletességnek vagy a néehézkességnek minden elképzelhető fokát. Így alakult ki az a sorrend, melyet könyvem tartalomjegyzéke feltüntet, s amelyet később részletesen megokolok.
Az írásrendszerek külső, formai történetének vázolásában szorosan Hans Jensen: Geschichte der Schrift c. munkájához ragaszkodtam, ez volt a fő forrásom. Jensen könyve teljesen megbízható, up to date munka, tudománynának leghaladottabb fokát képviseli, minden eddigi eredményt megvizsgál, s minden kétes esetben tiszta képet igyekszik nyújtani; a szakbírálat ilyennek ismerte el, s megjelenése óta (Hannover, 1925) tudtommal sem módosításra, sem bővítésre nem szorult... Vissza