Az írás története

Előszó

Nem szorul magyarázatra, hogy az írásnak mily nagy a jelentősége az emberiség történetében, azért néhány szóval tájékoztatni szeretném az olvasót, milyen felfogás alapján igyekeztem megközelíteni ezt a nagyfontosságú tárgyat, mit merítettem forrásaimból, mikor és miért alkalmaztam egyéni szempontokat. Elsősorban sietek megjegyezni, hogy nem törekedtem teljességre; nem vettem sorra az összes írásrendszert, mely a történelem folyamán valaha feltünt, s nem mutatok be minden ma élő, ismert ábécét. Noha az írás története nem egységes, összefüggő folyamat, s a születése körül is sok még a homály, mégis azt tapasztaljuk, hogy nagyjából azonos törvények szerint fejlődött mindenütt, ahol az ember az elfutó gondolat megrögzítésének ezt a csodálatos eszközét fölfedezte. Ebben a könyvben nem a szakemberhez, hanem a tudnivágyó olvasóhoz szólok, akinek - ha az írás kialakulását és az emberi szellemhez való viszonyát megismerni akarja - nincsen szüksége rá, hogy e párhuzamos fejlődések százain végigmenjen; elegendő, ha csupán azokkal ismerkedik meg közelebbről, amelyek a történelem nagy népeinek kezében valóban világtörténelmet csináltak. A kevésbbé jelentős rendszerek sem belső, sem külső, formai fejlődésükben nem mutatnak fel oly nagy eltéréseket, hogy elhanyagolásuk az írás szakszerű, hiteles képének megalkotásában számottevő hézagot jelentene. Annál inkább, mert ezek a "nagy" rendszerek híven magukba foglalják, sőt maguk is megismétlik az írás történetének összes állomását s a tökéletességnek vagy a néehézkességnek minden elképzelhető fokát. Így alakult ki az a sorrend, melyet könyvem tartalomjegyzéke feltüntet, s amelyet később részletesen megokolok.
Az írásrendszerek külső, formai történetének vázolásában szorosan Hans Jensen: Geschichte der Schrift c. munkájához ragaszkodtam, ez volt a fő forrásom. Jensen könyve teljesen megbízható, up to date munka, tudománynának leghaladottabb fokát képviseli, minden eddigi eredményt megvizsgál, s minden kétes esetben tiszta képet igyekszik nyújtani; a szakbírálat ilyennek ismerte el, s megjelenése óta (Hannover, 1925) tudtommal sem módosításra, sem bővítésre nem szorult... Vissza

Fülszöveg

A kitünő tudós új könyve a legcsodálatosabb emberi tudomány életrajzi regénye. Érdekfeszítő fejezetekben beszéli el, hogyan lesz az írás a gondolat megrögzítésének és közlésének nehézkes eszközéből tudásvágyunk legfőbb serkentőjévé és kielégítőjévé, mágikus jellegű, varázserejűnek tartott vallásos műveletből, fáradságos munkával elsajátítható tudományból az emberiség hétköznapi kincsévé. Az írás világiasodásának izgalmas folyamatával párhuzamosan feltárul előttünk az Írásnak, mint a gazdasági és politikai tényezőkkel sokszor egyenrangú hatalomnak társadalmi és történelmi szerepe is az emberiség életében. Megismerjük e könyvből az írás fejlődésének lépcsőfokait, az írásjelek formális kialakulását az írás ősformáitól, a tárgy-írástól, kép-írástól, csomó-írástól, tetoválástól és rováspálcáktól kezdve a modern ember írásáig, a latin írásig. Külön színes fejezetekben foglalkozik. Az írás története az azték és maja írással, a kínai írással, az ékírással, az egyiptomi írással, az ósémita írásokkal, a görög írással. Várkonyi Nándor új műve igazi értéke tudományos irodalmunknak, de a nagyközönség is éppolyan érdeklődéssel fogja olvasni, mint előző nagysikerű művelődéstörténeti művét, a Sziriat oszlopait. Önmagunkat ismerjük jobban, ha ismerjük Az írás történetét, Várkonyi Nándor könyvének tehát ott kell lennie minden művelt magyar könyvespolcán. Vissza