Várkonyi Károly grafikus és festőművész élettörténete

Előszó

Előre szólok...,
hogy nem vagyok író semmilyen közelítésben, főként nem a szó nemes értelmében- Édesapám élettörténetét mégsem hagyhattam megíratlanul. Több okból.
Sokan nem ismerték őt igazán, még a közvetlen barátai sem. Nem ismerték múltját, küzdelmeit, gondjait, keserveit mert ezeket soha nem tette közhírré. Ha mégis kicsípett egyet-egyet élete történéseiből, azokat néhányan szárnyaló fantáziájának tulajdonították, amellyel színessé teszi az asztaltársaság beszélgetését.
Debrecenben élte le életét, ahol - barátain, tisztelőin, kollégáin és tanítványain kívül - mint művészt alig ismerték, sőt soha elismerést sem kapott. Ennek ellenére hű maradt városához, hasonlóan Gáborjáni Szabó Kálmánhoz, Veres Gézához, Menyhárt Józsefhez, Balla Lászlóhoz, Tar Zoltánhoz, Móré Mihályhoz.
Ők - elnézést, ha kihagytam valakit - mindannyian a város által elismert személyiségek voltak a festészetben, grafikában. Várkonyi Károlyt nem tartotta számon a „hivatalos" Debrecen, s ez annyira igaz, hogy 2001. július 13-át, a temetését követően még egy nekrológ sem jelent meg a helyi napilapban, amelynek pedig sokat dolgozott karikatúra- és képregényrajzolóként. Nem egyszer az ő oklevelével adták át az újságíróknak az elismerést a „Sajtó napja" alkalmából. (Talán igazolni tudnák ezt a helyi újságírás nagy alakjai: Pálffy József, Benyei József, Bakó Endre, Pálffy István...) Az előzőeknél is fontosabb tényező, hogy fiaként utolsó pillanatáig együtt voltam vele, ismertem humánumát, alkotói lelkületét, a visszhangtalanság gondjait, jó barátait, tisztelőit, munkái elismeréseit - melyeket soha nem a szülővárosától kapott s ezért kötelességemnek érzem megismertetni őt és életének történetét az ő kedvelt Debrecenével, az országban és a világ más tájain élő leszármazottaival, barátaival, tisztelőivel, grafikáinak, alkotásainak tulajdonosaival - törekedve a legkisebb mértékű elfogultságra. Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szerették és méltányolták őt, akik a munkáit ismerik és szeretik, de ajánlom ellenségeinek is - habár ő gyűlölte az ellenségeskedést hogy halála után ismerhessék meg: ki volt Várkonyi Károly grafikus- és festőművész, mint ember, mint családfő, mint barát, és hol volt (van) a helye a hazai és nemzetközi művészéletben. Munkámban dokumentumokra támaszkodom, de hogy írásom ne pusztán száraz, tényszerű adatközlés legyen, segítettek azok a grafikus és festőművész társai, akikkel közös szakmai és úti élményeik voltak külföldön, barátok, volt tanítványok, akik pár mondatban megemlékeztek róla mint emberről, mint művészről. Vissza