Várkastély a Kárpátokban (rossz állapotú)

Előszó

Ez a történet nem fantasztikus, csupán regényes. De bevallott valószinütlenségéből nem következtethető, hogy nem is igaz. Ez tévedés volna. Olyan korban élünk, a melyben minden megtörténik, sőt csaknem jogunk volna azt mondani, hogy már minden meg is történt. Ha elbeszélésünk ma valószinütlennek látszik is, holnap már valószinű lehet, a tudományok azon segélyforrásainál fogva, melyeket a jövő fog megnyitni, és a melyeket senki se fog a legendák körébe utasítani. Egyébiránt e gyakorlati és pozitív 19-dik század végén már nem is teremnek legendák sem Bretagneban, a rideg korriganok hazájában, sem Skótországban, a browniek és gnómok földjén, sem Norvégiában, az ázák, tündérek és walkürök országában, sőt még Erdélyben sem, a hol a Kárpátok, melyek ezt az országrészt körülveszik, oly természetes színhelyül kínálkoznak a szellemidézéseknek. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Erdély köznépe még nagyon ragaszkodik a rég elmúlt idők babonáihoz. Európának e szélső tartományát De Gerando leírta és Eeclus Elysée, a hires franczia földrajzíró is meglátogatta; de egyikük sem említi azt a sajátszerű történetet, a mely e regény alapjául szolgál. Vajjon volt-e róla tudomásuk? Talán volt, de nem hitték el; és ezt méltán lehet sajnálni, mert az egyik leírta volna az elemző elme szabatosságával, a másik pedig azzal a természetes költészettel, a mely úti leirásait jellemzi. Vissza