Fülszöveg
Negyven év - fél élet - különböző idősíkjait fonadékosan egymásba szövő, tehát ahogy mondani szokták, modern szerkezetű mű Vári Attila regénye, és voltaképpen a hagyományos "nagyregény" hatalmas életanyagát, történelmi távlatosságát, gazdag helyszínismeretét éleszti újjá benne az író. Tucatnyi könyvre is elegendő tapasztalatot, eseményt, meghökkentő, első pillantásra irracionálisnak, mulatságos, képtelen ötletnek vélhető jelenséget, figurát, epizódot emésztett fel ez a regény, hogy hiteles tükrévé válhasson annak a kelet-közép-európai történelmi valóságnak, amely a valószínűtlenségig abszurdnak tűnik gyakran annak számára is, aki - mint mi - beleszületett. Ha dél-amerikai prózát "mágikus realizmusnak" szokás jellemezni, Vári Attila látásmódját abszurd realizmusnak is nevezhetnénk.
Az elbeszélő gyermekként egy erdélyi város patríciusházában egyszerre ismeri meg a boldog csodát és az iszonyatot: szülei légnyomástól féleszűvé vált élőhalottak, de nagybátyja mellett nevelődve szinte...
Tovább
Fülszöveg
Negyven év - fél élet - különböző idősíkjait fonadékosan egymásba szövő, tehát ahogy mondani szokták, modern szerkezetű mű Vári Attila regénye, és voltaképpen a hagyományos "nagyregény" hatalmas életanyagát, történelmi távlatosságát, gazdag helyszínismeretét éleszti újjá benne az író. Tucatnyi könyvre is elegendő tapasztalatot, eseményt, meghökkentő, első pillantásra irracionálisnak, mulatságos, képtelen ötletnek vélhető jelenséget, figurát, epizódot emésztett fel ez a regény, hogy hiteles tükrévé válhasson annak a kelet-közép-európai történelmi valóságnak, amely a valószínűtlenségig abszurdnak tűnik gyakran annak számára is, aki - mint mi - beleszületett. Ha dél-amerikai prózát "mágikus realizmusnak" szokás jellemezni, Vári Attila látásmódját abszurd realizmusnak is nevezhetnénk.
Az elbeszélő gyermekként egy erdélyi város patríciusházában egyszerre ismeri meg a boldog csodát és az iszonyatot: szülei légnyomástól féleszűvé vált élőhalottak, de nagybátyja mellett nevelődve szinte mindent megtud az emésztő szerelemről és a gyűlöletről is, noha az ő számára mindez csak felnőttkorában nyeri el teljes jelentését. S akkor már, visszanyomozva emlékeire, feltárul előtte a brutális tragédiák sora is, ami a körülötte élők végzete volt, s tudta nélkül az övé is, bár őt "fölfelé", a hatalom belső köreibe vezette el. A szeretet és a hiszékeny bizalom nélkül sok mindenről kiderül, hogy árulás, bosszú, hamis tanúzás, a becsület eltiprása vagy tehetetlen félelem.
Ez volna a végső igazság a városról? Nem. Hiszen igaz marad a regényben a káprázat is, a szépség és a szeretet is igaz. Mert nincs nagyobb, mint a pusztulással fenyegetett létezés kétségbeesett fájdalmas gyönyöre, a makacs életösztön.
Vissza