Előszó
Részlet a könyvből:
"„A Csili is egy élő legenda", fogalmazott Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság akkori elnöke 1994-ben, egy kitüntetés apropóján az Országházban. Valóban, a mai magyar közművelődési intézményrendszerben nagyon kevés a Csilihez fogható. 85 éves múltja, nevének becézése, az irányában megnyilvánuló közszeretet, Pesterzsébet életében betöltött szerepe egyaránt kiemeli a többi művelődési ház közül. Az előző rendszer 40 éve felerősítette a legendát, azon belül is kihangsúlyozva a politikumot, a valóságban egyáltalán nem meghatározó, sokkal árnyaltabban megjelenő kommunista jegyeket. Az alapítás 50. évfordulójára kiadott emlékkönyv bevezetője például így fogalmaz:
„A múltban a magyar munkásmozgalom egyik központja volt ... Vezetőket és mártírokat adott a mozgalomnak ... otthont a pártnak, az illegális mozgalom névtelen hőseinek".
Amit leírtak, az mind igaz, a szociáldemokrata munkásmozgalomra. A könyv kiadása idején, 1966-ban, viszont természetesen a párt alatt az illegális kommunista pártot, a hősök alatt a kommunistákat kellett érteni. Pedig a tények egészen más, sokkal árnyaltabb, összetettebb képet mutatnak, mint ahogyan az alapítás sem 1916-ban történt. De ezzel már bele is kezdtünk történetünkbe. Mielőtt azonban belevágnánk, ismerkedjünk meg röviden a környezettel, a településsel, Pesterzsébettel.
Erzsébetfalva - Leninváros - Pesterzsébet - Pestszenterzsébet
A település szinte a semmiből, vagyis csak a homokbuckákból nőtt ki a XIX. század utolsó harmadában a török időkben elnéptelenedett Gubacs helyén, a gründolási lázban gyorsan terjeszkedő ipartelepek szomszédságában, nem messze az akkoriban egyesülő fővárostól. Az 1897-ben önállóvá vált Erzsébetfalva s a későbbi hol Pesterzsébet, hol Pestszenterzsébet, kulturális és közösségi életét mindvégig meghatározta a születés helye és ideje, s természetesen létrehozói is.
Meghatározó a hely, Budapest szomszédsága, mely egyszerre volt oka és célja a település megszületésének, s lett temetője a város önállóságának. A metropolis közelsége egyszerre inspirálta a helyi közösség szerveződését, információval és előadókkal látta el az itteni művelődési alkalmakat, miközben épp a közelség és elérhetőség miatt vált a helyi művészeti élet megszervezése, ha nem is fölöslegessé, de legalábbis kevésbé fontossá. Az ide költözőket mindig a főváros motiválta, vagy úgy, hogy kiköltöztek onnan, vagy úgy, hogy legalábbis a közelébe kívántak kerülni."
Vissza