Vargha Gyula válogatott költeményei

Előszó

Részlet a könyvből:
VARGHA GYULA ÉLETE ÉS KÖLTÉSZETE.

1939 május 2-án tíz éve, hogy Vargha Gyula elköltözött a föld poros útjáról az örök fénybe. Hetvenöt évet élt. 1853 november 4-én született a pestvármegyei kis Káva faluban, mint egy öregedő házaspárnak, Vargha Jánosnak és Márton Sárának utolsó gyermeke. Gyermekkorának színhelyét, szülői házát, fiatal éveinek külső és belső történetét éppen azokból a versekből ismerhetjük meg, amelyeket ebben a kis füzetben úgy gyűjtöttünk össze, mint egy bokréta illatos virágot emlékezetül a természetnek, a falunak, a népnek, a magyar hazának erre a forró szeretettől áthatott barátjára, hű fiára.
Tizenkét éves koráig állandóan falusi lakos volt, szülői kis falusi kúriájának boldog, szabad lakója. Még iskolába sem járt; apja, aki jogvégzett, amellett irodalmi műveltségű ember volt, maga tanította az élénk felfogású, tudvágyó fiút az elemi osztályokra s a gimnázium két első osztályára. A III. osztályba került föl a budapesti református gimnáziumba, melynek egyik legkiválóbb tanulója lett. Az érettségi vizsga után jogi tanulmányokra iratkozott be az egyetemen, de egyúttal belépett, mint díjnok, az Országos Statisztikai Hivatalba, hogy saját keresményével könnyítsen szülőinek őérette hordozott anyagi terhein. S ebben a hivatalban, ahová - akkor úgy hitte - ideiglenesen lépett be, évtizedeken át ott maradt, s díjnokból miniszteri tanácsosi rangra emelkedve, 1901-ben a hivatal igazgatójává lett. Vissza