Pszichológia 1990/1.

Előszó

Részlet a könyvből:

"A megismerés tudósai nemrég kezdtek portyázni a kreativitáskutatás aszályos síkságain (KIESEL, 1983; BLACKWELL, 1983), mindeközben segítenek kiélezni e terület egyes konceptuális kérdéseit, melyek eddig serkentő viták híján sorvadoztak. Például Herbert Simon, e terület legkitüntetettebb képviselője 1985-ös, „A tudományos felfedezés lélektana" című előadásában - amelyet az Amerikai Pszichológiai Társaság tartott - amellett érvel, hogy a kreativitás nem egyéb, mint pusztán normális problémamegoldás. Ha elég széles a tudás, illetve elég jó heurisztikus keresőfolyamatokra van lehetőség, akkor csupán idő kérdése, hogy a problémamegoldó elérkezzen egy fontos tudományos törvényhez.
Mielőtt továbbmennénk, érdemes megjegyezni, hogy Simon álláspontjának, illetve a kreativitás és általában a gondolkodás racionalisztikus megközelítésének jelen kritikája csupán azokra az extrém igénybejelentésekre irányul, amelyekre ezen álláspont javaslattevői alkalomadtán hajlamosak. Az e műfajban közzétett munkák zöme a tudományosság szokásos keretein belül marad. Informálisabb helyzetekben azonban - ha érzéseiknek szabad folyást engednek - a kognitivistákkal megesik, hogy az általuk vizsgált problémamegoldó helyzetekről „a gondolkodás" folyamatára mint olyanra általánosítanak. Ha ez megtörténik, szükségképpen firtatnunk kell e megragadó és divatos kutatási terület expanziós törekvéseit, hogy a kérdés ismét realisztikusabb perspektívába kerüljön. Vissza