"Képezzük őket tudósokká..."

Előszó

A tudományos kutatás és az oktatás elválaszthatatlan egységét már fiatal egyetemi tanárként hirdető Eötvös Loránd a következőket írja a tanárképzés jövőjéről szóló nyílt levelében Trefort Ágostonnak: "Képezzük őket tudósokká, mert még azért, mert bizony ezer év után, amelyet jól, rosszul e hazában töltöttünk, még sok itt a tennivaló."
Bár a magyar tudományos utánpótlásért, a tehetségekért professzorként és miniszterként egyaránt sokat munkálkodó Eötvös 1887-ben vetette papírra ezeket a sorokat, nyugodtan kijelenthetjük: a tennivalók száma azóta sem csökkent. Ezért van nagy szükség ma is azokra a műhelyteremtő, tudós tanárokra, akik hivatásuk szerves részének tekintik a tehetségek felkutatását és segítését. Akik kutatói és oktatói életművükkel munkára, folyamatos önképzésre ösztönző példát kínálnak tanítványaiknak. S akik el tudják hitetni a fiatalabb nemzedékkel, hogy érdemes a sok-sok küzdelemmel és lemondással együtt járó tudományos pályán maradni, mert a tudomány művelése semmi máshoz nem fogható adománya az életnek; egy olyasféle érzés forrása, amelyről a következőket olvashatjuk Eötvös Treforthoz írt levelében: "az egyetemi tanár életét talán még többre becsüli, mint mások, mert széppé teszi azt neki a tudomány varázsa".
Ma is nagy szükség van tehát azokra, akik nem csupán szavakkal, de a tehetségekért végzet mindennapi munkájukkal is hirdetik, hogy a tudomány jövőjének kérdése olyan, a gazdasági és társadalmi fejlődést egyaránt meghatározó stratégiai probléma, amelynek megoldását a felfedezésre és kibontakozásra váró egyéni kutatói életpályák rejtik magukban.
A 70 éves Szendrő Péter professzor ilyen tudós. Műhelyteremtő mester, aki Eötvös Loránd szellemében a tudományos utánpótlásért, a tehetségekért végzett munkát az egyetemi tanári hivatás részének, a magyar tudomány fejlődéséért tenni tudó és akaró emberek kötelességének tekinti. Vissza