Varga Rudolf és "ez az izé vadkapitalizmus"

Fülszöveg

Tündöklő délelőtti napfény, hófehér falak impresszionista festmények reprodukcióival. Modern irodabútorok, könyvespolcok, az asztalokon számítógépek képernyői. A fővárosi szellemi élet egyik központjában üldögélek. Beszélgetőtársam széles látókörű, minden értékre nyitott, középkorú irodalomtudós, a kortárs magyar irodalom oktatója. Nekiszegezem a kérdést:
- Ismersz egy Varga Rudolf nevű írót?
- Nem, azt hiszem, sose találkoztam a nevével - feleli némi töprengés után.
Amin nem csodálkozom. Mindenütt, ahol hasonló helyeken, hasonló értelmiségiek körében ez iránt érdeklődtem, ugyanezt a választ kaptam. S mikor hozzáfűztem, hogy ennek a Varga Rudolfnak eddig harminc önálló kötete jelent meg - prózai művek és költemények és ráadásul róla magáról is már hat könyvet publikáltak más szerzők, mindenki hitetlenkedve nézett rám:
- Jé!
Ezek a kötetek mind nem létezők a mi fehér napfénnyel, impresszionizmussal és számítástechnikával tündöklő világunkban. Én se tudnék róluk, ha a véletlen nem botlat beléjük, és magam is ugyanígy csodálkoztam rájuk:
-Jé!
Mindebből kitűnhet, hogy Varga Rudolf esete nem akármilyen, hanem a „jé!" fogalmába tartozó, furcsa jelenség. E könyvben arra a kérdésre keresem a választ, nem olyan-e is egyben, amelyik a maga furcsaságával a szokványosaknál sokkalta jobban világít rá a mai magyar irodalmi élet - és az ezt meghatározó társadalomszerkezet - bizonyos törvényszerűségeire. Vissza