A balatonfüredi zsidó temető

Előszó

Balatonfüred 13 500 lakosú város a Balaton északi partján, ma is jelentős a szőlő- és bortermelése, gyógyhely, üdülőhely, fő megélhetési forrása a vendéglátás, idegenforgalom. Balatonfüred múltjáról, kialakulásáról szép számmal vannak adataink. A középkorban már több kis településből kialakult Füred falu. Balatonfüredhez tartozott a falutól minden tekintetben különböző savanyúvízi fürdőtelep, amelyről az 1700-as évek legelejétől olvashatunk.
Ha északnyugat felé, a Vázsonyi úton akarjuk elhagyni Balatonfüredet, érdemes az emelkedő tetején megállni és visszanézni. Alattunk terül el a város régi és új részeivel, a Balatonra pedig gyönyörű kilátás nyílik, a tóba benyúló Tihanyi-félszigettel. Itt a Siske magaslaton, az erdő szélén, a Papsoka templomrom után, az alig észrevehető, elvadult régi református temető szomszédságában találjuk a zsidó temetőt.
A zsidó hitközség kialakulásáról és ezzel kapcsolatban a temető múltjáról hiányosak az ismereteink. Lichtneckert András szerint: „ 'Füredi sidó' - így név nélkül jegyezték fel az 1758. évi vármegyei adóösszeírásban a füredi zsidóságra vonatkozó legkorábbi adatot. A jobbágyok közé sorolták, két igavonó állata volt"." 1804-ből származik egy beírás a református egyházi halotti anyakönyvben, amikor valakinek a foglalkozását mint a „Helység Zsidója Kotsisa" jegyezték be. Az előzőhöz hasonlóan ez is csak egy személyre utal. A Balaton-felvidéki falvakban ekkoriban többnyire egy zsidó család élt, így lehetett ez Füred faluban is. A savanyúvízi gyógyfürdőtelepen ebben az időben már több zsidó család élt, többnyire bérlőként. Időközben egyre inkább jelentkezett a végleges letelepedés szándéka, amely a fürdőtelepről a faluba irányult. A saját tulajdonú ház megszerzése akadályokba ütközött, nehezen kaptak telek vagy ház vásárlására földesúri engedélyt, mégis kialakult és gyarapodott egy zsidó közösség. 1836-ban így ír Fényes Elek: „Füred magyar falu, igen közel a Balatonhoz, Veszprémhez 3 mfd. 193 khat., 919 ref. és 18 zsidó lakja." Vissza