Keresztény felelősség I.

Előszó

Fiatalok sürgetésére fűztem egybe ezeket az írásokat. Ők meg vannak győződve, hogy használhatok vele valamit a magyar életnek. Az egyetemi években kezdtem építeni e gondolatpilléreket, amikor eltaposott hazánkból kivándoroltam, mert húzott a nyugati vagyon és helyszínen láttam a nagy gócpontokban Európa halálvonaglását. A tapasztalás annál gyötrelmesebb volt, mert majdnem mindenütt látnom kellett a mai keresztény nemzedék siralmas tétovázását az elénk torlódó nagyszerű feladatokkal szemben.
Úgy tetszik most századok élete zárul le és azért van ilyen ítéletidő, amikor a történeti lét puszta ésszel vizsgált értelme hatványozottabban kínoz bennünket, mint máskor. Ha valaha, ma szinte kézzelfogható lesz a látnitudó előtt, hogy csak a természetfölötti fényforrás nyomában lehet eligazodni a véres romokkal borított földi téreken.
Aki magába fogadta ezt a világosságot és erős vággyal megkívánta a megváltott élet teljességét, nyilván tudja, hogy ma is csak a kereszténységnek van igaza a világ minden lényeges ügyében. A tudás pedig kibúvót nem engedve kötelez és amíg a keresztény társadalom felelősségének súlyát föl nem ismeri vagy húzódozik azt vállalni, és amíg nem mert hinni jog szerinti fölényében minden más társasággal szemben, addig minden elszánt szédelgő nyugodtan fát vághat a hátunkon és ránk gyujthatja a világot.
Az élet kérdései logikusan fonódnak egymásba és ez fogja egységbe ezeket a látszólag töredékes írásokat is. Az egészben két dologról van szó: mindegyik félelmetesen izgató és hatalmas. Az első az istenország valósága a mai világban; a másik az élet berendezése a keresztény törvény szerint. Feneketlen nyomorba zuhantunk és csak akkor fogunk szabadulni belőle, ha fönntartás nélkül meghódolunk a keresztény gondolat előtt. A mostani időknek pedig ez a teológiai értelme: iszonyatosan meg kell aláztatnunk, mert teljesen elvakultunk. De a magát bálványozó és a hazugságaiban megrekedt világ megtalálhatja a boldogulás útját, ha sokan akadnak a keresztények között, akik Krisztusnak mindig eleven erejéből úgy tudják szeretni a többieket, mint önmagukat. A világ megint hinni fog Istennek, ha megérzi a felülről nyert emberfölötti jóság hatalmát mibennünk. Erre a csodára vár öntudatlanul, erre van szüksége, ez szabadítja meg a lelki vakság hályogától. És csak mibennünk van emberfölötti tehetség a világ megsegítésére, nekünk kötelességünk és jogunk irányítani az életet és innen van óriások vállára való felelősségünk is. Vissza