Istenismeret

Előszó

Az embert ellenállhatatlan belső kényszer hajta, hogy a világot megismerje. A megismerő ember az őt körülvevő világot egységesnek látja, így ismereteit is egységes gondolatrendszerbe próbálja foglalni. Ugyanazok az ismeretek más és más értéket nyernek, más következtetést lehet levonni belőlük, más lesz a gyakorlati életben az eredményük aszerint, hogy milyen gondolatrendszer keretében helyezkednek el. A részismereteket magába foglaló, azok értékrendjét meghatározó gondolatrendszereket szokás világnézetnek nevezni. Az egyes emberek gondolkozásmódja és magatartása döntőbb mértékben hasonlít, vagy különbözik világnézetük szerint, mint ismereteik mértéke, vagy milyensége szerint.
Az ember tapasztalati, vagy tudományos ismeretei mindig hiányosak. Minél többet tud valaki, annál tisztábban látja tudásának hiányait. (Az emberi tudás olyan, mint a léggömb: minél jobban bővül, annál nagyobb felületen érintkezik az ismeretlennel.) Ismereteinknek éppen az értelmét, alapját, egységét megadó alapfogalmak állnak minden vonalon a legtávolabb megismerő képességünktől. A fizikus nem tudja, mi az anyag, a biológus, hogy mi az élet, a pszichológus, hogy mi a valóság, és így tovább. De azért nyugodtan rendszerezik és alkalmazzák ismereteiket az anyagról, életről, valóságról, és senkinek sem jut eszébe, hogy azoknak létét, adekvád definíció híján, tagadja. Vissza